A Notre-Dame („Mi Asszonyunk”, a helyiek szerint „Öreg Hölgy”) Párizs legnagyobb és legismertebb – de a világon is az egyik legismertebb - gótikus stílusú temploma. Monumentális méreteivel és díszítettségével nagy hatást gyakorol a látogatóira.
Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor a pápa jelenlétében, ezután 157 évig, 1320-ig építették. 1548-ban a hugenották, 1793-ban a Francia Forradalom, 1871-ben a Párizsi Kommün akarta lerombolni. Teljes egészében persze soha nem tudták megsemmisíteni, de a pusztítás mértékére az 1977-es közeli ásatások mutattak rá, ekkor találták meg a korábban lefejezett szobrok darabjait valamint az egyik nagy harangot is.
A Notre-Dame az egyház diadalát hivatott hirdetni, a méretei és megjelenése is ennek megfelelőek, öt hajós, keresztboltozatos, három hatalmas gazdagon faragott kapu, díszes rózsaablakok, faragott kőcsipkék, több mint 6000 hívőt képes befogadni.
Jelenleg öt harang található benne, a legnagyobb „Emanuelle”, egy bordó, 13(!) tonnás harang. ( a „bordó” nem a színére utal, a harangjátékokban a legnagyobb és a legmélyebb hangú harangokat hívják így). Korábban kézzel, ma már villanymotorokkal szólaltatják meg a harangokat, de csak külön-külön, mert együttes rezgésük rezonanciakatasztrófát idézhet elő az épületben.
Orgonáját a világ egyik legismertebb és legjobb hangszerének tartják: egy pedalboard, 5 manual, 190 regiszter, 8000 síp.