Sziasztok, üdvözlet Perpignan-ból. Két napig esett az eső, ebben semmi különös nincs, de a hideg, sűrű, áztató eső különösen kellemetlen, ha az ember mellett pálmafák, narancsfák meg mindenféle ismeretlen virágzó növények vannak. A legjobb ha estefelé is esik az eső, amikor a helyet keressük, hogy hova tegyük a sátrat. Errefelé már a sziklak és nagy darab kövek világa kezdődik, mező helyett pedig tüskés száraz bokros-gyomos helyek vannak, nagy kaland az éjszakai szálló megtalálása.
A távolban bazi nagy hósapkás hegyek láthatók, ők lennének egy darab a Pireneusokból, mi a Pyrenees Oryentales-ban vagyunk, ez is durva kezd lenni, de azért hósapkák nélkül. Tényleg, megettük az első fáról csippentett narancsokat, az ecetben elrakott citromnál egy kicsit savanyúbb volt, de hát a vadalma sem a cukortartalmától híres ( hanem a mosolyáról).