A Belváros után felmentem a Várhoz. Néhány szóban foglaljuk össze a történelmét, mert eléggé hektikus:
Gyakorlatilag Szent Istvántól 1919-ig magyar tulajdonban volt, egy rövid időszakot leszámítva (1042 körül). Az I. VH végére gyakorlatilag rom volt és szlovák részről felmerült a teljes eltakarítása, mivel az a volt magyar fennhatóságra emlékeztetett. Pályázatot írtak ki, hogy itt legyen a Comenius Egyetem több épülete, de nem történt semmi lépés ez ügyben. A II. VH után viszont felmerült a vár teljes újjáépítés. 1953-ban döntöttek erről véglegesen. A palotának (várnak) kész kellett lennie 1968 október 28-ra , hogy ott írhassák alá a cseh–szlovák föderációról szóló törvényt. Tehát a vár egy vadonatúj épület.
A pozsonyi várban a Szlovák Nemzeti Múzeum egyik fő része, a Történeti Múzeum (Historické múzeum), és a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs termei működnek. Amikor ott voltam, nem lehetett bemenni a várba (magába az épületbe), mivel - erről itthon olvastam - állítólag bombariadó volt.
Vissza a kiránduláshoz: A sok feljárat közül a Szent Márton dóm magasságában található Zsigmond kaoun keresztül mentem fel. Viszonylag lankás feljárat, szép kilátással a Duna felé. Ahogy felér az ember, szembe találja magát a Szlovák Parlament épületével, előtte szökőkúttal. Modern épület, nem igazán illik ide. A Leopod kapunál visszafordulva bejuthatunk a vár előtti térhez. Miután nem tudtam bemenni a várba, jobbról megkerülve (itt szép zöld park van) elmentem a vadonatúj Barokk kerthez. Még látszik, hogy új, a növények még nem lakták be a helyüket teljesen. Még kell egy-két év, hogy jobban nézzen ki. A Goole Maps-on látszik, hogy tul sok a fehér felület, én több felületet használtam volna fel növények részére. Ez után a keleti oldalon lévő bástyánál hagytam el a vár területét, itt egy lépcsőn kell lemenni és így jutunk ki a várfalakon kívülre.
Nem rossz hely a vár és a várhegy, de inkább csak a látvány miatt érdemes oda felmenni (szigorún saját vélemény).