Puchberg am Schneeberg (585 m) az alsó-ausztriai Neunkirchen kerület fővárosa, körülbelül 58 km-re Bécstől. A település egy - csak kelet felől nyitott - völgyben fekszik a Snow Mountain ölelésében. A hegység legmagasabb pontjai a 2076 méter magas Klosterwappen és a 2061 méter magas „Császár kő”. Állítólag innen jó időben egy jó távcsővel még a Balaton is látható.
A település neve 1260 óta dokumentált, amikor Eberhard von Puchperch tulajdonába kerül a terület. Ezt követően igen sűrűn váltják egymást a jogos vagy jogtalan tulajdonosok: a Stüchse von Trauttmansdorff család, III.Leopold, Hans von Liechtenstein. 1488-ban Mátyás király hódítja meg a vidéket és a magyar uralom egészen a 16. század közepéig fennmarad, amikor is - a Siedingnél megismert - Hans Hoyos gróf 1555 decemberében megvásárolja ezt a területet (is).
(Ekkortól a vár jelentősége csökken, de ettől függetlenül a 19. századig használatban volt.)
1683-ban a törökök égették fel a várost, az emberek a környező hegyek barlangjaiba menekültek, 1713-ban pedig a fuvarosok által behurcolt pestis tizedeli meg a lakosságot.
1897. április 15.-én létrejön a vasút kapcsolat Wiener Neustadt és Puchberg között és a bécsiek is kezdik felfedezni a várost, mint nyári üdülőhely, megindul a fellendülés, amit csak az I. világháború tud megállítani. A háború után azonban szinte azonnal ismét virágzik a turizmus, Puchberg láthatóan nem veszített a vonzerejéből.
1939. szeptember 19-én nagy erejű földrengés rázza meg a környéket, a hegyekből leszakadó sziklatömbök sok ember életét követelik és hatalmas károkat okoznak.
Miután a második világháború után ismét fellendül a turizmus, 1949-ben megépül Alsó-Ausztria első felvonója a Himbergre.
Annak érdekében, hogy a város a fürdő- és gyógyhely státuszát megerősítse 1963-ban fürdőház épült, amely ma wellness hotelként működik.
1968-ban szennyvíztisztító telep épült a Himberg lábánál és elkezdődik a település csatornázása.
A klimatikus fürdőváros és gyógyhely az egyik leglátogatottabb turisztikai célpont Alsó-Ausztriában, nyáron a gyógyító levegő, télen a maximálisan felszerelt sípályák vonzzák a látogatókat.
És tényleg, az ott tartózkodásunk alatt is igen nagy volt a jövés-menés, nagyon sok bécsi vagy Bécs környéki rendszámot látni. Ennek ellenére - vagy ezzel együtt - megdöbbentő az a nyugalom, ami mindenből és mindenkiből árad. Az emberek, családok csak néhány órát töltenek itt, napszaktól függően megebédelnek vagy megvacsoráznak, sétálnak egyet a tó körül, esznek egy fagyit, isznak egy kávét (mindkettőt érdemes) és BESZÉLGETNEK EGYMÁSSAL, senki nem ideges, mindenki kedves és mosolyog. Már a megérkezésünk napján minden szembejövő ember úgy köszönt ELŐRE, mintha mi is helyiek lennénk és száz éve ismernének. Na, erre mondják azt, hogy messze van még Európa.