Püspöki Palota - Sümeg

Így írtak róla 1981-ben:

A barokk kori Sümeg hangulatát árasztja a Szent István tér északi oldalán álló volt püspöki palota, amely ma diákotthon céljait szolgálja. Az épületet a várhegy lejtőin emelték és így a lejtőhöz alkalmazkodva, egy része földszintes, középső és nyugati szárnya pedig emeletes. Különösen figyelemre méltó az épület központi része, amelyet címeres erkély, barokk tetőszobrok, erkélytartó kőszobrok stb. díszítenek. Korábbi barokk épületek átalakításával 1745-1753 között kapta mai formáját az épület. 1959-1960 -ban szépen restaurálták.

Ne mulasszuk el belülről is megtekinteni a 31 szobás, főképp reprezentatív termeinek díszítményeivel figyelmet érdemlő épületet. A kápolna mennyezetét Antonio Orsatti stukkói díszítik (meglehetősen rossz állapotban), a főoltárképet Vogl Gregor festette. Az I. emeleti erkélyes díszterem Maulbertsch-freskói sajnos elpusztultak.

A kápolna melletti könyvtárszoba szép faragott bútorzatát a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzik. A hajdani rokokó stílusú kályhák helyébe a múlt század első felében sümegi cserepesek-fazekasok állítottak zöld-fehér mázas, henger alakú kályhákat. Itt említjük meg, hogy Sümeg fazekasipara régebben igen híres volt, termékeit messze körzetben használták.

A püspöki palotából festői látványként jelenik meg szemünk előtt a magányosan álló, meredek oldalú Várhegy tetejét koronázó Sümeg vára, a Dunántúl legnagyobb romvára.

Püspöki Palota

Most, 30 évvel később, így írnak az épületről:

Az épület külső megjelenése:

A belső udvaros, négy épületszárnyból álló épület a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodva, harmonikusan simul a vároldalhoz. Az épület főhomlokzata a szemben lévő ferences templom és kolostor felé néz. A meglehetősen egyszerű, lizénákkal tagolt homlokzatból kiemelkedik az íves főkaput is magába foglaló középrizalit. E szakasz díszesebb, s fél emelettel magasabb is az oldalszárnyaknál. Az itt található, méretükben is nagyobb ablakokat finoman mintázott stukkó virágfüzérek keretezik, s köztük tömör falpillérek helyezkednek el. A pilasztereket a földszinten korinthoszi, az emeleten pedig ión oszlopfők díszítik.

Az épület egyik legszebb része a kapuzat, felette a faragott, virágfüzérekkel díszített kő mellvéd erkéllyel, melyet két oldalt egy-egy Atlasz-figura tart. A középrizalit emeletsorát kettős párkányzat zárja le, melynek erőteljesebb kiképzése miatt e nézetből a palota szélesen elterülő épület benyomását kelti. A párkányzat alatt helyezték el az építtető püspök címerét a sárkányt taposó Szent Mihály arkangyallal, s a karmai között kettőskeresztet tartó galambbal. A második párkány fölé attika-fal emelkedik, melyet két szélén kisebb, középütt nagyobb méretű vakablakokkal díszített félköríves oromzat díszít. Ezen kőből faragott vázák, delfintestű vízköpők és puttószobrok helyezkednek el. Az északkeleti sarokban fazsindellyel fedett, hagymakupolás harangtornyocska épült. A nyugati sarkon kiugró, fedett sarokerkély található.

Az épület belső kialakítása:

A belső kiképzés – keletkezési idő tekintetében – első eleme a bejárattól jobbra levő oldalfolyosóról nyíló, négyzetes alaprajzú kápolna, melyet Szent Mártonnak, Padányi névadó szentjének szenteltek. Falait márvány-pilaszterek és olajképek, mennyezetét stukkókkal körülvett barokk falfreskó (A. Orsatti) díszíti. Ha felnézünk, a festett égbolton Szent Márton megdicsőülését láthatjuk. A két pilaszter által közrefogott oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amint a magyar Szent Koronát Máriának ajánlja. A kép nincs szignálva, de az oldalfalakon levő, jelzett olajképek alapján Vogl Gergely óbudai festőmester alkotásának tekinthető az említett mennyezeti freskóval együtt. A falakon levő négy olajfestmény Szent Márton életéből vett jeleneteket ábrázol. Egy kronosztikon révén az oltárkép pontos keletkezési évét is ismerjük: a képen látható szöveg egyes betűi, római számokként értelmezve az 1750-es évszámot adják ki. Ma a kápolnában látható egy Padányit ábrázoló, életnagyságú olajfestmény is.

A palotának, a kápolnán kívül eredetileg 31 helyisége volt. A földszinten valamennyi terem boltozott volt. Az erkélyes főrizalit első emeletén volt a díszterem. Eredeti freskói Somló, Tátika, Csobánc és Sümeg várait, valamint Bíró Márton püspökké avatásának jeleneteit ábrázolták. A freskók az idők folyamán – amikor a kastélyt diákszállónak alakították át – elpusztultak. Ekkor a termet több szobára osztották. A díszterem, és a belőle nyíló, zárterkélyes szalon falain helyezkedtek el valaha Bíró Márton képtárának legszebb darabjai is. Ezek – a szép barokk, empire, biedermeier bútorzattal együtt – elkallódtak.

A palota legszebb terme a könyvtárszoba volt, melynek egyik ablakából lelátni a kápolnára is. A falakat eredetileg nyolc beépített könyvszekrény (diófa furnírból és diógyökér intarziával, faragvánnyal díszítve) szegélyezte, előttük nagy olvasóasztallal. A mennyezetet itt is falfreskó díszíti, mely épségben fennmaradt: maga Padányi tekint le ránk, közelében nyitott könyv, s a tudományok jelképei: a homokóra és azt éggömb. Középen aranykoronával kiemelt monogramját is megfestette a tudós püspök. Sajnos, a szekrényeket a 19. század végén az akkori veszprémi püspök az Iparművészeti Múzeumba szállíttatta, mely meg is becsülte a páratlan értékű adományt. Olyannyira, hogy a szekrények eredeti környezetét is: a helyiség, melyben ezeket kiállították, a sümegi könyvtárszoba mennyezetfreskójának, stukkóinak másolatával volt díszítve. E szekrényeken kívül a püspöki palota valaha gazdag bútorgyűjteményéből csak néhány bútor maradt meg (a keleti szárny földszinti szobáinak belső berendezése máshonnan származó, részben korabeli, részben modern bútorzat). Eltűntek a hajdani magas művészi színvonalat képviselő, a sümegi fazekasok által a 19. században készített, klasszicista stílusú kályhák is. Padányi könyvtárának utolsó darabjait 1930-ban szállították el Veszprémbe, a püspökség székhelyére.

Valamennyi terem mennyezetét finom színezéssel tagolt, indákat, virágfüzéreket mintázó stukkók díszítették, amiből mostanra csak kevés maradt. Ugyanígy rossz állapotban, de néhány helyiségben fennmaradt az eredeti padlóburkolat. A falkutatás során, a többrétegű vakolat alatt a kutatók számos helyen bukkantak rá az egykor a szobák falait, mennyezetét és az ablakfülkéket borító díszítőfestés nyomaira.

A Püspöki Palota..

A palotakert:

Az épület déli és nyugati szárnya az egykori, mára jelentősen átalakult püspöki palotakertre néz.

A veszprémi püspöki palotában látható egy 1770 körülre datálható falfestmény (Johann Cymball bécsi festõ mûve), amely egy kertrészletet ábrázol, az elõtérben két, mellvédre könyöklő angyalkával. A kép a sümegi püspöki kertet mutatja: láthatjuk fent, a háttérben a várat, az üvegházat az előtte kialakított kör alakú virágággyal, és a középső terasz feletti tégla kerítést, kapuval (ez a kerítésfal, szép félköríves tégla fedésével részben ma is látható). A palota ún. Sala Terrena helyiségében talált freskómaradványok még ámulatba ejtőbb részleteket – kagylós vízmedencét, volutás csorgókutat – tárnak elénk a kertről. Mindezek a források egyértelműen bizonyítják, hogy a sümegi püspöki palotakert a XVII. – XVIII. század folyamán a barokk kertépítészet magas színvonalát képezte. Sajnos az 1960-70-es években tipikus városi közparkot hoztak létre az alsó kertrészben. Az öreg fák egy része még megvan, de már sok újonnan telepített fa és cserje is található itt.

A palota ottjártunkkor csakúgy, mint a vár, nem volt látogatható, felújítás alatt állt.

# 455.