Rhodos/ Rodosz sziget

Megálltunk egy gyönyörű új templom előtt Siana falucskában, ott az egyik kis vendéglőben kóstolót kaptunk a házi olívaolajból, kakkukfűmézből és suma nevű pálinkából. Vettünk két literes konzervdoboz olívaolajat, aztán kimentünk a kertbe és én megkóstoltam a fáról a bogyóját és majdnem elhánytam magamat tőle.....nem ajánlom, pedig állítólag ilyentájt érik. A következő településben megebédeltünk, majd kétperces buszozás után megálltunk bort- és likőrt kóstolni.

Aztán felmentünk a Rodosz feletti hegyre és megnéztük a kolostort, valamint a 18 m magas keresztet, ami egyben kilátó is (lelátni a régi és az új repülőtérre). A sziget keleti fele kopár, de itt vannak a szebb strandok, nyugati fele egyrészt elpusztult az erdőtűzben, de így is bujább a növényzet. Olajbogyó, citrusfélék, szőlő és gránátalma terem a kertekben, amik legtöbbször teraszosan helyezkednek el.

Egyik este bementünk egy örült taxissal Rodoszba, akinek csak egy keze volt, mert a másikkal mindig telefonált. De az is lehet , hogy három volt neki, mert azzal meg állandóan dudált, közben hajtott mint az állat. Örültünk, hogy épp bőrrel beértünk a városba. Nagyon impozáns, kb. 4 km hosszú fal veszi az óvárost körbe, mi a nagykapun mentünk be, de biztosan van több kijárata is, amit a sötétben nem fedeztünk fel. Szépen meg van világítva a Nagymesterek vára is.

Ami a legjobban feltűnt, hogy nem lehetett simán elmenni egy-egy vendéglő előtt (egy épületben volt 4 is), mert majdnemhogy úgy rángatják be az embert, hogy egyen-igyon már valamit (hát a borsos árakat nézve nem is csodálom!).

Jó volt sétálgatni a szűk utcákban, de már a végén nem mertünk sehol megállni, mert egyből ránk telepedtek az árusok....pl. este 25°-ban majdnem rám tukmáltak egy bundát.