Nem tudjuk pontosan megállapítani, mikor kezdték a san marinóiak első erődjük építését. Eredete legendába vész, de jogosan gondoljuk, hogy a X. század körül kezdték építeni a Guaitát.
Másrészt már Anglico bíboros 1371-ben írta: ...egy magas hegy tetején, melyen három erős erőd áll... .
Ebből következik, hogy ha akkor három erőd állt, egymás után építve őket az idők során, ha figyelembe vesszük az ehhez szükséges időt, az elsőt valószínűleg a X. században emelték.
Az I. Torony vagy Guaita (őrszem) két falból áll, a belső a feudális várkastélyok jellegzetességeit őrzi. A felvonóhíddal megközelíthető bejárati kapu néhány méter magasan volt (sajnos ma már nincs meg a híd). Az erődöt többször restaurálták, 1416, 1479, 1482, 1549 és 1615-ben.
A belső részben néhány, még a mai napig használt - vaktölténnyel a nemzeti ünnepek alkalmával - fegyvert őriznek, II. Viktor Emanuel és III. Viktor Emanuel ajándékait.
A '60-as évek végéig az Erődöt börtönként használták, ma állandó kiállítást rendeztek be benne az erődítmények eredetéről és átalakulásairól.
San Marino Köztársaságnak mindig erős csapatai, tökéletesen kiképzett íjászai voltak, akik eredményesen védték a területüket a középkor sötét éveiben.
Derék tisztek tűntek ki ügyességükkel, hősiességükkel a környező területek híres csatáiban. A közeli, szövetséges fejedelemségek, komoly veszély esetén san marinói katonákat hívtak segítségül az erődeik védelmére.
1204-ből származnak a legrégibb katonalajstromok, az 1403-as Katonai Hadseregszervezetből kitűnik, hogy a Régens Kapitányok szolgálatában Custodiae (Területi Őrök), Cernae (Válogatott Katonaság), Dupli (Tartalékosok) álltak.
Az 1453-as reform kétfelé osztotta a Katonai Testületet: Városi Csapat (gyalogság) és Várőrség (Tüzérség).
Forrás: Marino Cardinali: San Marino - A szabadság ősi földje című könyvéből.
# 259.