Üdvözlet Ross-Bethio-ból ! (ejtsd: Rossz Betyo)
Sahel. Ez a neve annak a sávnak, ahol a sivatag és a szavanna küzdelme zajlik. Nouakchott-tól Rosso felé haladva a változás drámai, de annyira, hogy kétszáz kilométeren belül minden más lett. Más lett a talaj, az időjárás, a flóra és fauna, meg az emberek is megváltoztak. A homok az maradt, azonban a színe már nem sárga vagy fehér, hanem vörös. Afrikai képeslapokon már láttam vörös homokdűnéket, de már kezdtem azt hinni, hogy azokat naplementekor fenyképezték. Tévedtem. Itt a sivatag tényleg vörös.
A növény és állatvilág megjelenése annyira rapid, hogy napról-napra exponenciálisan nőtt a mennyiségük, és az újabbnál-újabb fajták megjelenése is robbanásszerű. Először csak néhány száraz bokorféle, alacsony de kövér kutyatejfelek, durva zsíros levelű talajtakaró növények, jelentek meg. A harmadik napon már akácfák kapaszkodtak a mozgékony homokdűnéken, a mélyebb lapályokban megjelentek a gyepet képző fűfélék. Igaz, a gyep errefelé száraz és sárga volt, de mi annyira megörültünk neki, hogy mindjárt bele is rohantunk.
Utána egy óráig szedegettük ki a zokninkból és nadrágunkból a királydinnyeszerű tüskés terméseket. Rosso előtt harminc kilométerrel már annyira szaftos erdőket lehet találni, hogy egy kis túlzással, dzsungelnek neveztük őket. Tényleg túlzás, de erdőnek már lehet nevezni.