Salgótarján Spartan

A salgótarjáni Spartan Sprint futamának már a rajtja előtt várt minket egy akadály, egy palánkon átjutva lehetett csak beállni a rajtzónába.

Majd a színes füst, a hangos zene és az aroo kiabálások közepette elrajtolt a 11:10-es futam is, amiben indultunk a tesómmal a 8 kilométernyi és 21 akadállyal teletűzdelt távon.

Egy kilométer után meg is érkeztünk a homokzsák cipeléshez, ami a lányoknak 18, fiúknak pedig a 27 kg-os zsákjával még a könnyebb feladatok közé tartozik.

Utána következett az egyensúlyozás, aminél gyanúsan sokan csinálták a büntető feladatot, ami akkor jár, ha nem sikerül a végrehajtás. Az előző Spartanomon gond nélkül sikerült ez az akadály, úgyhogy így terveztem most is, amíg ki nem derült, hogy olyan lejtős talajra tették az építményeket, hogy két lépés után lecsúszol róla és mehetsz is a 30 db bünti burpee-re…

Voltak barátságosabb akadályok, mint a különböző mászósak, szögesdrót alatt átkúszás, vagy a pár méteres

falak.

És voltak kevésbé azok, például egy nem valami könnyű vödörrel fel majd le egy igen meredek hegyoldalra.

Legutóbb nem sikerült a majomlétra, most viszont végigmentem rajta, megspórolva a burpee-ket. Akkor a kötélmászás se, bár az csak a vizes/ sáros kötél miatt leginkább, idén viszont feljutottam azon is.

A dárda hajításnál sejtettem, hogy büntetés lesz, és valóban nem is állt bele a szalmabálába.

A frissítő után akadálymentes pár kilométeren futottunk le a hegyről egy kellemesen lejtős úton.

A cél előtt besűrűsödtek az akadályok, kb. egy kilométeren hat is volt belőlük.

Kellett köztük egy igen méretes kőgolyóval megtenni pár métert, egy embernagyságú vízzel teli bálát forgatni vagy épp egy ferde és magas falon átjutni.

Csakhogy arról az oldaláról, ami nem a földön volt, hanem a levegőben és túloldalán lehetett lecsúszni ha sikerült felkapaszkodni rá...

Múltkor is volt egy olyan, hogy fel kellett húzni egy zsák súlyt egy kötél segítségével, és akkor ez simán ment is. Emiatt úgy is álltam neki, hogy pár gyors húzás és kész is vagyok.

Csak hát a súly meg se mozdult, de még akkor se emelkedett el egy centire se a földről, amikor már teljes testsúlyommal lógtam a kötél végén…Az önkéntes srác, aki az akadálynál állt, közölte, hogy biztosan nem lesz ebből burpee, fel kell menjen az a zsák, és neki hála végül sikerült is! (bár utána a karjaim már nem mozogtak valami könnyen…)

Pedig még szükség volt rájuk, mert vissza volt még pár akadály, az utolsó előtti függeszkedésből viszont burpee lett.

Az az utolsó 30 db akkor már a legnehezebb feladatoknál is nehezebbnek tűnt és minden hasalásból egyre hosszabb idő volt eljutni a felugrásig…

De végül sikerült az is és már csak át kellett ugrani a tűzön, és ott is volt a célkapu.