Semriach, Izlandi lovak lovardája Piet Hoyos

Születésnapomra egy ajándékjegyet kaptam az egyik barátnőmtől. Kellemesen lepődtem meg, mert egy lovardába szólt. Nem is akármilyenbe, izlandi lovakat lovagolhattam meg tíz alkalommal. Igaz egy órát kellett utazni a helyszínre, de a barátnőm vezetett és együtt is lovagoltunk, persze külön lovon.

Mikor meghallottam, hogy kislóval fogunk lovagolni, akkor elképzeltem egy cirkuszi pónit és rajta magamat ahogy a hosszú lábaim közé veszem és futok vele, az meg kapálózik a levegőben. Barátnőm viszont megnyugtatott, hogy ezek nagyobb méretűek, mint a pónik és nem fog leérni a lábam lovaglás közben. Igaza is lett! Nem ért le a lábam, mert inkább nevezhetők középmagas lónak és nem kislónak.

A lovarda gyönyörű környezetben van. Nagyon jónak találtam, hogy egyből bemutattak bennünket a paripánknak aztán le kellett kefélnünk a szőrét, meg kellett pucolni a patáit és megmutatták, hogy hogyan kell nyergelni. Ismerkedésünk után bevezettük a manézsba és kezdődött a lovaglás. Tíz alkalommal tíz lovat ültem meg és elmondom, hogy ló és ló közt van különbség.

Valamelyikkel egyáltalán nem kerültem közös nevezőre, aztán volt olyan, aminek a hátán féltem, mert csúszkáltam ide-oda. Éppen kifogtam a legmagasabb lovat, amikor nem az alkalomhoz illó csúszkanadrág volt rajtam és majdnem leestem a hátáról. Aztán olyan lovak is voltak közben amelyekkel szinte összenőttem. Teljesen az uralmam alatt álltak, úgy mozdultak ahogy én akartam, arra mentek, amerre én irányítottam őket. Na ezekbe bele is szerettem!

Le se akartam szállni a hátukról, de aztán megsajnáltam őket, mert jól kiizzadtak alattam. Lenyergelés után megetettük, megitattuk őket és szabadjára lettek engedve (mármint karámon belül, de nagy területre). Később megnéztük a versenylovakat is tréning közben.

Igaz nem olcsó mulatság egy ilyen lószagú délután, de túlságosan is beinhalálhattam az istálló levegőjét, mert nagyon visszahúz a szívem ezekhez a lobogó sörényű, okosszemű, csodálatos négylábú teremtményekhez!