A kastélyhoz közeli dombon, a Kövesen áll a kálvária kápolna, amelyet 1871-ben magánbuzgóságból építetett az akkori földesúr, Nagy Sándor.
A neogót kálvária nyolcszög alakú tornyait homokkőből faragták, stációit pedig a kápolnát övező bástyaszerű támfalban, ill. az előépítményben helyezték el.
A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület az évente ismétlődő nyárvégi koncertek bevételéből előteremtette a sokáig romos műemlék-jellegű épület felújításának költségeit.
A millennium évében került sor az új pirogránit stáció- képek (Petrás Mária, 2000.) felszentelésére.
A kálvária jelenleg művészeti, kulturális események, kiállítások, hangversenyek helyszíne.
A 80-as években a falu lokálpatriótái szerveződni kezdtek, mozgásba jött a civil társadalom.
Rendszeresek lettek a falunapok, sportnapok, felelevenedtek a régi népszokások.
Értelmet kapott az értékek megóvása, a műemlékvédelem.
Majd az 1990-ben megalakult önkormányzat vette át a megkezdett munkát, amely lakhatóvá és vonzóvá tette ezt a kis települést.
Falutörténet
A község a római kori Bassiana város helyén alakult ki.
A Borostyán út mentén elhelyezkedő egykori település amfiteátrumának nyomai a falu keleti határában ma is láthatók.
A feltételezések szerint a Bölönt nevű ér egy római fürdőt is táplált, kénes vizének gyógyító hatása régóta ismert.
Sitkét, a ják nemzetségből származó Sitkev család alapította, első okleveles említése Sitka néven 1251-ből való.
1427-ben vásáros hely volt, a XV.sz. végére pedig már mezővárosi rangot kapott.
Erre az időre tehető a korai település kettéválása Kissitkére és Nagysitkére.
A mai község a két településrész 1946-ban történt egyesítésével alakult ki.
Földesurai közül a Felsőbüki Nagy család tagjai emelkednek ki.
#226.