Spanyolország közepén

SPANYOLORSZÁG KÖZEPÉN

Körutazásunk, számunkra alapvető hiányokat pótolt. A legtöbb turista Andalúziát, a tengerpartokat, Santiago de Compostelát vagy a Pireneusokat látogatják a legsűrűbben. Pedig Spanyolország „európai lelke” azokban a városokban a legerősebb, amelyek kivétel nélkül a világörökség részeit képezik. Itt az ideje annak, hogy a „spanyolok” földjét mélyebben is megismerjük.

Ismét a Haris Travel Clubbal utaztunk és uticélunk ezúttal, Közép Spanyolország.

Tíz napos körutazásunk során, többek között az alábbi városokat kerestük fel: Sagunto, Teruel, Cuenca, Guadalupe, Trujillo, Caceres, Avila, Valladolid, Zamora, Tordesillas, stb.

2007. április 12-én repülőgéppel utaztunk Spanyolországba, Barcelonába. Innen spanyol autóbusszal kezdtük el körutunkat Spanyolország közepén. Első megállónk Sagunto-ban volt. Sagunto (Saguntum) ókori város Hispania Tarraconensisben, a Pallantia folyó mellett, közel a tengerparthoz. A monda szerint zakynthosi görögök alapították. A gazdag kereskedő város később Róma szövetségese lett s ezért Hannibal Kr. e. 218-ban hősies ellenállás után elfoglalta, majd a várost a rómaiak nyolc év múlva visszahódították, és gyarmatvárosi rangot adtak neki. Cicero mondta: Romu deliberante, Saguntum perit (lat.), ami magyarul annyi jelent: miközben Róma tanakodik, Saguntum elvész.

A mai Sagunto legfontosabb látnivalója a Római színház és a Castillo, a Fellegvár. Utunk a Fellegvárhoz, a Római színház mellett vezetett. A színház természetes mészkővájatba épült és felújításánál modern anyagokat használtak. Ma koncerteket és színházfesztivált rendeznek benne.

A modern városnegyed felett, a hegy gerincén álló vár romjai jelzik Saguntum eredeti helyét. Itt megtekinthetjük az egymást követő kultúrák nyomait, úgymint az ibérek, a karthágóiak, a rómaiak és a mórok feltárt leleteit is. A hét részre osztott vár hossza kb. 800 m, melynek falairól szép kilátás nyílik a városra. A középkori város dísze a XIII. századi San Salvador templom.

Utunkat folytatva, programon kívül megálltunk Segorbe városában. Az ibér alapítású, a rómaiak által Segobrigának nevezett település, püspöki székhely. Katedrálisa a XIII. században épült, később többször átalakították. A kerengője XII. századi, eredeti formájában maradt az utókorra.

Délután Teruel-be, Spanyolország legjelentősebb mudejar városába utaztunk.

A mudéjar stílus nem teremtett új formákat, szerkezeteket, mint a gótika vagy a román stílus, de a különféle kortárs európai stílusokat muzulmán hatásokon keresztül interpretálta. A mudejar egy új építészeti jellegzetességet hozott az által, hogy egyesítette a kezdeti gótikus stílust és a késői román stílusra épülő muzulmán hatásokat. A mudejar stílus fő anyaga a tégla, és a tornyokat szőnyegszerű téglaminta borítja. A legjobb példák erre azok a négyzetes tornyok, amelyeknek nagy falfelszíneit mázas kerámiával és piros téglával díszítették. A városban öt mudejar torony található. A két legszebb a XII. századi San Salvador és a San Martin torony. A tartomány összes mudejar emlékét az UNESCO az emberiség kulturális örökségévé nyilvánította. A Lépcsősoron keresztül jutottunk be városba, melynek méltó befejezése a Megváltó temploma a XII. századból. Mudejar téglatornyát a XII. században emelték, melyen a román és a gótikus stílus mór elemekkel keveredik.

A város főterén álló oszlopon egy kis bikaszobor látható, mely a város jelképe. A Teruel név az arab bika szóból származik. A városban megtekintettük még a Szent Péter és a Szent András templomokat, melyekhez szintén a XIII. századból származó mudejar torony csatlakozik.

A Szűz Mária katedrális építését a XIII. században kezdték el, de mai alakját a XVI. Században nyerte el. A templomon és tornyán tégla és azuleju díszítések elegyednek. Az azuleju kékes színű, kültéri vagy beltéri csempe. Készítése külön művészeti ággá fejlődött a XIII. század végén, különösen az arabok közvetítésével. A katedrális belsejét kiállító teremként használják. A csodálatos kazettás mennyezetén, az úgynevezett: artesonad-on, középkori életképeket láthatunk. A szentély retablója (oltárképe) 1535-ben készült. Sajnos a fényképezést szigorúan tiltották és be is tartatták.

Harmadnap reggelén városnézésen vettünk részt Cuenca-ban. A festői város egy szurdok fölé magasodó sziklaperemre épült. A sziklák tetején kiülő paloták az ún. „függő házak” megdöbbentik a turistákat, egyedülálló nevezetességei a városnak. Az Óváros majdnem minden háza, kis utcája, hálás fotótéma. A Plaza Mayor-on, a főtéren áll a XII. századi Katedrális, amely a normandiai gótika stílusában épült. Itt találkoztunk azzal az országszerte meghonosodott megoldással, hogy jeles műemlékeket, kastélyokat, kolostorokat alakítanak át szállodává, melyeket parador-nak neveznek. A parador eredeti jelentése: szállás. Ezek a szállodává átalakított műemléképületek a Paradores állami szállodalánc tagjai. Az épületeket korabeli környezetükhöz illően rendezik be, egyidejűleg pedig egy modern szálloda teljes komfortját nyújtják.

A várost dél tájban elhagytuk és elindultunk a Tajo folyó kanyarulatában, 500 m magasságban fekvő Toledóba, melyet Spanyolország egyik legszebb városának tartanak. A várost az UNESCO teljes egészében a világörökség részévé nyilvánította.

Ezt a várost gyalog érdemes és kell bejárni. Csoportunk tagjainak nagy része járt már Toledóban, így jórészt ki-ki külön-külön azt fedezte fel a városban, amire még kíváncsi volt.

Először Spanyolország Prímásának Katedrálisát kerestük fel. A masszív katedrális pompája, már messziről elárulja, hogy a spanyol érsek székhelye és a spanyol egyház központja áll előttünk, mely egy VII. századi templom helyén áll. Építése 1226-ban kezdődött és 1493-ban fejeződött be. Ennek a hosszan tartó építkezésnek az eredménye a stílusok keveredése. Kívül a francia gótikát, belül a mudejar és a platereszk díszítési stílust ismerhetjük fel. A platereszk stílus a XV. századbeli spanyol építészet megjelölése. Nevét a „platerók -tól, ötvösöktől kapta, annak kifejezésére, hogy lényegében nem annyira architektonikus, mint inkább díszítő stílus, amely az ötvösművészet motívumait viszi át az építészetbe. A főoltár színes oltárképei Krisztus életének egyes jelenetei ábrázolják. Az alsó kórusülések fafaragásai Granada elestét mesélik el.

Az Alcazar, a Fellegvár, egy római erőd helyén épült három évszázadon keresztül. Mai alakját a XVI. században nyerte el. Termeiben a polgárháború emlékeit őrzik.

A zsidó negyedben szinte egymás mellett áll a Mennybemenetel zsinagóga és Szefárd Múzeum, valamint El Greco háza és múzeuma. A zsinagóga 1357-ben épült és falai között nyitották meg, 1971-ben a Szefárd Múzeumot, mely a spanyolországi zsidóság viharos történelmét és gazdag kultúráját tárja elénk. El Greco, 1585-ben vette bérbe azt a házat és itt élt haláláig, 1614-ig, ahol ma az El Greco ház és múzeum található. A festő húsz híres festménye látható itt.

Toledo eredeti, szűk utcáin sétálgatva több pengekészítő műhellyel találkozhatunk. A város a katedrális építését megelőző évszázadokban is világhírű volt és ezt a fegyvergyártásának köszönhette. Rabbihi arab költő írta: „Mi híresebb a damaszkuszi acélnál? Csak a toledói penge!” Szinte minden üzletben lehet vásárolni díszes vagy egyszerűbb, drága vagy megfizethető áru pengét.

Negyedik napon Guadalupe-ban folytattuk utunkat. Guadalupe történelmi város hagyományos, középkori épületekkel, szűk kanyargós utcákkal, értékes műemlékekkel. Minden értékét azonban felülmúlja, a Nuestra Señora de Guadalupe-kolostor, melyet az UNESCO, 1993-ban a Világörökség részévé nyilvánította.

A kolostor robusztus építmény, mely a város fölé magasodik. Híres szobra, a fekete Guadalupei Szűz Mária, aki az új világ nagy részének kereszténnyé válását szimbolizálja.

A templom ott áll, ahol a legendák szerint a XIII. században egy caceres-i tehénpásztornak megjelent a Szűzanya. A történet szerint, a pásztor elvesztette egyik tehenét, s nem akadt a nyomára. Három napig kereste az erdőben, mire holtan találta nyájának tagját. Késével keresztet vetett az állat bőrén, mire az feléledt holtából, s e pillanatban tűnt fel hirtelen Szűz Mária. Utasította a pásztort, - hogy menjen társaiért, és hozza őket is e helyre, mutassa meg nekik tehenét, s hogy mily csodás eset történt vele. Mikor ideérkezik a társaság, egy szoborra fognak lelni, melyet ne mozdítsanak el helyéből, hanem építsenek egy házat számára. Később pedig majd igen fontos templom áll e helyütt és egy nagy város épül köré - így szólt a Madonna kívánsága és jövendölése, mely a legendák szerint beigazolódott.

A Madonna-szobor tisztelete a 15-16. században érte el csúcspontját, mikor a spanyol földről induló felfedezők szinte kötelezően járultak a Szent Szűz tiszteletére alkotott műalkotás elé. Ekkor vált a Guadalupei Madonna igazán a spanyolok által újonnan meghódított területek védőszentjévé.

A kolostor kerengői a templomhoz csatlakoznak, de külön épületrészeket képeznek. Mudejar kerengő (Claustro Mudéjar) kétemeletes, nem közvetlenül a templomból nyílik, annak jobb oldalán helyezkedik el. 1389-1405 között jött létre. Jellemzői a patkóívek. Kútját Juan de Sevilla készítette 1405-ben. Felette majolikalapokkal díszített toronyszerű építmény vehető észre, ez az ún. kútház. A gótikus kerengő (Claustro Gótico) a korábbihoz ugyancsak jobbról kapcsolódik. Ez a kerengő háromemeletes, 14-16. századi alkotás. Bár kisebb, mint a mudejar kerengő, de kiképzésében, díszítésében felülmúlja azt. A középső emelet nyílásait kőrács fedi.

Guadalupe egy sziget neve is. A névadás Kolumbusznak köszönhető, ki új felfedezését a Mária szoborról nevezte el. Mexikó nemzeti szentjévé is nemesült ebben a korszakban.

A várost elhagyva Trujillo-ba, a conquistadorok városába mentünk. Itt született Peru felfedezője, Francisco Pizarro. Városnéző sétánkat a Plaza Mayor-on, a Főtéren kezdtük. A tér közepén áll Pizarro 1927-ben felállított lovas szobra. Az emlékmű arra hívja fel a figyelmet, hogy a teret körülvevő paloták legjavát a conquistadorok építették.

A Várkastély a város felett uralkodik, melyet a római maradványok felhasználásával, a mórok építettek. A reconquista idején a vár védte a települést a keresztények előrenyomulástól.

A reconquista (visszahódítás) nem más, mint az a folyamat, amely során az Ibériai félsziget felszabadult a VIII. század óta fennálló muszlim megszállás alól. Egy hosszú, több évszázados harcokkal teli időszakról van szó, amely során új királyságok jöttek létre a területen. A Várkastélyt III. Ferdinánd 1232-ben foglalta el. Mai alakját a XV. – XVI. században érte el. A várból szép kilátás nyílik a városra.

Trujillo-ból Caceres-be látogattunk, mely 1986-ban került az UNESCO világörökség nyilvántartásába. A kő az alapvető építőeleme annak a városnak, ahol a pajzsokat, domborműveket, íves ablakokat, a harangtornyokat, mind kőből készítették. Itt bármit meg tudtak formázni a kövekből.

A római alapokat a mórok gyönyörűen kiegészítették a maguk igénye szerint. Zömök városfalakat emeltek az óváros köré. Az elhúzódó reconquista után, északról nemesi családok költöztek a városba. A történelmi városmag épületegyüttesének fontos részét alkotják házaik, palotáik. A földrajzi felfedezések idején Caceres további reneszánsz palotákkal gazdagodott. Óvárosa gyakorlatilag érintetlen, teljes épségben látható. A város egészében véve rendkívül méltóságteljes, történelmi levegője évszázadokkal varázsolja vissza a látogatót az időben. A Szűz Mária Katedrális cédrusból és flandriai fenyőből faragott egyszínű főoltára az extramadurai hagyományoknak megfelelően előnyben részesíti a fa eredeti színét. A katedrálisban láttunk egy cédrusból faragott XV. századi feszületet (Fekete Krisztus) is.

Amikor a katolikus királyok Caceresbe érkeztek a Golfines házban szálltak meg, ezért látható címerük a ház homlokzatán. Katolikus királyok, spanyolul ”reyes catolicos”, az aragóniai II. Ferdinánd és a kasztíliai I. Izabella alkotta királyi pár. Házasságkötésük (1469) vezetett az egyesült Spanyolország megteremtéséhez, amelynek ők voltak az első uralkodói. A kettejükre korábban is használatos catolicos jelzővel hivatalosan VI. Sándor pápa 1494-es bullája ruházta fel őket, Granada móroktól való visszafoglalásáért (1481–92), az Újvilágban tett felfedezésekért (1492) és az egyházat megerősítő intézkedéseikért. Ezt a rangot később Ferdinánd és Izabella utódai is örökölték.

A városfallal körülvett óvárosban 30 torony maradt fenn az utókor számára. Megnéztünk néhányat, pl. a Bujaco tornyot, amely a városfalakon kívül őrzi a mór Abu-Jakub nevét vagy az Ezüsttornyot, amely egy lakótorony és a vár öregtornyára emlékeztet.

A „megnyirbálni” ritka kifejezés, mégis minden caceresi jól ismeri. A katolikus királyok ugyanis az Óváros legtöbb tornyát megnyirbálták. Ez volt katolikus Izabella bosszúja 1477-ben, az ellene szervezkedő nemesekkel szemben.

A Gólyaház karcsú, pártázatos tornya a firenzei reneszánsz stílust juttatja eszünkbe. Ennek a szép toronynak, még Izabella királynő is megkegyelmezett, mivel tulajdonosa, Diego de Caceres Ovando kiállta az összes hűségpróbát.

A Plaza Mayor, a város főtere. A XIII. században itt gyülekeztek a polgárok, a kereskedők, itt rendezték a bikaviadalokat is. A tér most is zsúfolt, hiszen ez a város központja.

Következő nap reggelén Plasencia -ba utaztunk, ahol gazdag katedrálisán kívül, gót, sőt még román műemlékek is vártak bennünket.

A Régi Katedrális, a mai Szűz Mária templom a XIII. században épült román stílusban. A nyugati bejáratot és a rózsaablakot később befalazták. Bejárata az Új Katedrálison keresztül történik. Kerengője a gótika korából való, de még a román stílust tükrözi. A kerengő közepén álló kút gótikus alkotás. A káptalan-terem ma, múzeumként szolgál. Az Új Katedrális a Régi Katedrális részbeni lebontásával, bővítésével épült 1497-1517 között. Az északi díszes homlokzat kapuja a platereszk stílust képviseli.

A Katedrális téren álló szép reneszánsz palota a Dékán háza. Az Óváros középkori hangulatot áraszt. A Mirabel márkik reneszánsz palotája a XV. században épült. A Római vízvezeték 53 ívét ma is láthatjuk.

Következő állomásunk Szent Teréz városa, Avila volt.

Szent Teréz (Avila, 1515. március 28. +Alba de Torres, 1582. október 4.) nemcsak az egyház egyik legnagyobb női szentje, hanem a világirodalom legnagyszerűbb íróinak egyike is. Nemes családfáját ősi címer díszítette, ő pedig ráadásul nemcsak szép volt, hanem műveltség tekintetében is messze felülmúlta korának úrilányait. Óriási tudásvágy égett benne, ezért mindig újabb és újabb könyvekhez akart jutni. Személyének, szellemességének, beszédének és magatartásának varázsa sok embert vonzott köréje. Teréz rendkívüli kegyelmek egész sorában részesült. Nemcsak nagy író volt, hanem nagy misztikus és a lelkiélet tanítómestereként az egyház nagy megújítója is. Betegsége ellenére haláláig tizenhét női és tizenöt férfikolostort alapított a sarutlan karmeliták számára (sarutlan nem bőrsarut, hanem fonott háncsból készült lábbelit viseltek). Rendje gyorsan terjedt és az egykori Habsburg Birodalom területén is több karmelita kolostor jött létre. Ennek révén még a Teréz keresztnév igen divatos lett. Eleinte csak az osztrák uralkodó családokban és Mária Terézia nyomán először az udvari arisztokrácia körében, majd a társadalom minden rétegében elterjedt.

Délután Avilával ismerkedtünk, amely középkori városképét napjainkig megőrizte. 2,5 km-es városfalrendszere 88 bástyával rendelkezik. A falon, kilenc kapun keresztül, lehet bejutni a városba. Avila része az UNESCO Világörökségnek.

Városnézésünket a Szent Vince-templommal kezdtük. A román stílus jegyében született épület a Katedrális mellett, Avila legjelentősebb temploma és műemléke. A XII. század eleji, román kori templom építése elhúzódott a XIV. századig, így felfedezhetőek rajta a gótika jegyei is. A tornyait befejezetlenül hagyták. A templomban Szent Vince faragott sírja a szentet és testvéreit ábrázolja.

A Megváltó Katedrális szentélye a városfal legerősebb és a legszebben kiépített védőbástyája. A szürke gránitból épített templom is tükrözi a védelmi jelleget. Alapjait a XI. századra teszik, de építését csak a XIV. században fejezték be. Ez volt Spanyolország legelső gótikus katedrálisa. A főhajó 28 m magas és 10 m széles. Két tornya közül csak az északi épült meg a XIV. században. A Szent Teréz kolostortemplomot szülőháza helyén építették fel 1638-ban.

Sétánk során megtekintettük a városfalon kívüli 1089 – 1090 között épült Szent András templomot, amely a város legrégebbi temploma.

Körutazásunk nyolcadik napján Segovia-ba utaztunk. A város különlegessége a templomok utcára nyíló, kerengőhöz hasonló pihenőinek sokasága. Óvárosát és római vízvezetékét az UNESCO Világörökség részévé nyilvánította.

Városba érkezéskor az I. században épült, Acueducto Romano, a római vízvezeték tűnik szembe. Feltevések szerint, Augustus vagy Traianus császár idejében épült, gránit kockakövekből, habarcs felhasználása nélkül. Mai mérete is lenyűgöző, 818 m-es szakasza élte túl a történelem viharait. Eredeti mérete 17 km hosszú és 7 – 28,5 méter magas volt. A város vízellátása egészen 1884-ig az eredeti római vízvezetéken keresztül kapta avizet.

Sétautunkat a belváros felé folytattuk. Egy XIV. századi épület, a Csőrös ház mellett mentünk el. Nevét a kúpos kődíszítéséről kapta.

Továbbhaladva láttuk az első külső árkádsoros, román kori építményt, a Szent Márton apátsági templomot, amely a XII. században épült és 1733 óta a Városi Könyvtárnak és Levéltárnak ad otthont.

Az 1525-ben tervezett és 1678-ban felszentelt Katedrális az utolsó nagy gótikus templom Spanyolországban. A kasztíliai városok lázadásakor az 1520-ban összedőlt régi katedrális helyére épült. A régiből a kerengő megmaradt, amit az új helyen újjáépítettek. A templom külső részét a késő gótikára jellemzően gazdagon díszítették rozettákkal, vízköpőkkel, ablakdíszekkel. Tornya ma 88 m magas. A templombelső világos, 105 m hosszú, 50 m széles, a főhajója 33 m magas.

Az Alcazar, a Fellegvár Segovia leglátványosabb épülete, mesébe illő vára a XI. században épült, melyet később többször átépítettek. A várban a sok díszes szoba mellett, megtekinthetjük a tróntermet, a fegyvergyűjteményt és egy hadtörténeti múzeumot. A városban utolsóként a Johanniták templomát néztük meg, melynek alapítása a Johannita lovagok nevéhez fűződik. A templom később előkelő családok sírboltja lett. Jelenleg Zuloaga (Ignacio Zuloaga (1870-1945) baszk képzőművész) Múzeumként működik.

Segoviából kirándulást tettünk az ország legnagyobb várához, a Coca várához.

Coca város, 790 m. magasan épült, a római Cauca város helyén. Kr. u. 346-ban itt született I. Theodosius, aki Kr. u. 379-ben bizánci császár lett. Theodosius tette államvallássá a Római Birodalomban a kereszténységet.

A befolyásos XV. Századi Fonseca család vára inkább lakóhely volt, mint erőd. A sok bástya és mellvéd a mudejar katonai építészet szép példája. A vár rózsaszínű vékony téglából épült. Ma erdészeti iskola működik benne.

Körutazásunk hetedik napján továbbutaztunk Salamanca-ba. Az UNESCO 1988-ban a Világörökség részévé nyilvánította a történelmi negyedet.

Salamancát nevezik aranyszínű városnak is, mert a történelmi negyed épületei a híres Villamayor-i vörös kőből épültek, amit a sok napsütés és a viszonylag kevés csapadék még ragyogóbbá varázsol. Ebben a színben pompázik a több mint 250 éves, hatalmas főtér, ami 2005-ben Európa főtere (Plaza Mayor de Europa) címet nyerte el. Ugyancsak ebből a kőből építették a Casa de las Conchast, a kagylómintával díszített palotát, amely a legjobban reprezentálja a katolikus királyok ideje alatt jellemző építészetet. Az épület, ma, könyvtár.

A látványosságok között elsőként kell említeni a Katedrálist. Sőt, nem is egyet. Salamanca abban a kivételezett helyzetben volt, hogy amikor a város növekedése miatt úgy döntöttek, hogy szükségessé válik egy nagyobb székesegyház építése, csodával határos módon, az újat nem a régi helyére, hanem annak közvetlen szomszédságába építették. Így meghagyták a kisebbet is, mely ma is szép példája a román stílusú építészetnek. Ma tehát két gyönyörű műemléket csodálhatunk meg. Az új katedrálist a 15. század elején építették fel Ferdinánd király parancsára 1512-1733 között, mely az egyik legjelentősebb spanyol gótikus műemlék. A hosszú előkészületi időnek köszönhetően egyéb építészeti stílusokat is alkalmaztak az eredeti gótikus tervekhez, mint például reneszánsz vagy barokk stílusú elemeket. A katedrális díszes homlokzatáról és lenyűgöző fafaragásairól ismert. Sajnálatosan az 1755-i lisszaboni földrengés súlyos károkat okozott a tornyokon.

A XII.- XIII. századi Régi Katedrálisba az újon keresztül juthatunk be. Építése 1140-ben kezdődött és több mint száz évig tartott, ezért a román stílusú elemek mellett, már gótikus jegyeket is visel. A kereszthajó felett a híres csipkézett tetejű Kakastornyot, a Torre del Gallo- t, a város egyik klasszikus iránypontját láthatjuk.

A Szent István kolostor templom XVI. századi késő gótikus stílusban épült, mely már reneszánsz jegyeket is mutat. Platereszk homlokzata egy háromrészes oltárfalra hasonlít.

A város világhírű egyetemét 1218-ban IX. Alfonz alapította. XVI századi homlokzata a platereszk stílus gyönyörű példája. Salamanca egyetemén nem kisebb egyéniségek folytatták tanulmányaikat, mint Keresztes Szent János, Cervantes, Lope de Vega, stb. Ma mintegy 40 ezer diák hallgatja itt a legkülönfélébb tudományokat, ebből évente 5-6 ezer külföldi.

A Plaza Mayor-t, a főteret, Spanyolország legszebb terének tartják. A tér északi oldalán áll a gazdagon díszített, 1755-ben elkészült, Városháza. A főtér a salamanca-i ünnepélyek színhelye, a város életének központja.

Körutunk kilencedik napján Valladolid-ba érkeztünk, mely Ó-Kasztília legpatinásabb városa. Alapításáról keveset tudunk, de az majdnem biztos, hogy a mórok adták a Velad-Olid – a helytartó városa - nevet. A XII.- XVI. században többször királyi székhely volt. Itt született Don Carlos, itt tartotta esküvőjét Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella.

Valladolid érseki székhely és egyetemi város. 1600 és 1606 között Spanyolország fővárosa. A gótika és az Izabella-kori stílus (az Izabella-kori stílus erőteljes, újító, kozmopolita spanyol építészeti stílus, 1480 és 1510 között amely, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella közös uralkodása idején alakult ki), lett a későbbi platereszk stílus alapja Spanyolországban, az Amerika felfedezését követő évtizedekben. A városban élte két utolsó évét (1504-1506) Kolumbusz Kristóf és itt is halt meg.

A városban először a Szent Pál templomot kerestük fel. Főhomlokzata a kő csodája. Az eredetileg 1276-ban alapított, dominikánus templom a gótika, ill. az Izabella-kori stílus egyik legszebb emléke.

A templom mögött található a Szent Gergely kollégium, a város legismertebb épülete. A kolostor az Izabella-kori művészet legnagyobb alkotásának számít. Kapuzata retablóra emlékeztet.

A Pimenteles palota a Szent Pál tér sarkán áll. A platereszk stílusú épületben született II. Fülöp király, 1527-ben.

A befejezetlen katedrálist II. Fülöp kedvenc építésze, Juan de Herrera kezdte el 1585-ban, de befejezésében halála megakadályozta. Juan de Herrera (1530 Mobella –1597. Madrid), építész, a monumentális Escorial főépítésze. Az épületegyüttes a XVI. századi spanyol birodalom eszményeit fejezte ki. Tanulmányait a Valladolid-i Egyetemen végezte. Épületeit ellenfelei ridegnek, akadémikusnak és egyhangúnak tartották.

Valladolid városát magunk mögött hagyva megérkeztünk Zamora-ba. A városnak 18 középkori temploma van.

A Viriato téren megtekintettük a ma paradorként üzemelő Alba és Aliste hercegek palotáját. Az épület reneszánsz termeit, gyönyörű lépcsőházát, szép patioját megcsodáltuk. A patio a spanyol, valamint a latin-amerikai építészetre jellemző belső udvar. A római átrium spanyol továbbfejlesztése.

Ellátogattunk a Szent Ciprián templomhoz, mely a XII. században épült. Bal oldali mellékhajójában Spanyolország legrégebbi díszrácsait láttuk.

A Szent Ildefonzó templom a XII. században épült gótikus stílusban.

A Megváltó Katedrális 1151-1174 között épült román stílusban. Kasztília és Leon legkisebb és legrégibb katedrálisa. A 33 m magas tornya védelmi és vallási célokat is szolgált. Kupolájának 17 ablaka van, amely arab építészeti emlékeket is tartalmaz, a középkori építészet legkiemelkedőbb alkotása. Külső megjelenésében francia és keleti szír hatás érvényesül. Ennek oka az lehetett, hogy francia építőmestere korábban, feltehetően a keresztes hadjáratokkal juthatott el a közel-keletre. A főkápolna vasrácsa a korai platereszk művészet egyik legjelentősebb alkotása. Az épületben gyönyörű flamand szőnyegeket is láttunk. A cédrusfából készült kórusülések karfái profán figurákat jelenítenek meg.

A város Régi hídja római alapokra épült a középkorban. A híd a városfalakkal, bástyákkal megerősített Óvárosba vezet.

Zamorától 33 km-re fekszik Toro, amely egy borvidék szívében található. Városnézésünket a Nagyboldogasszony apátsági templommal kezdtük. Az 1160-1240 között épült templom legszebb része a nyugati kapu. Innen pazar kilátás nyílik a Duero folyó völgyére. A városban érdemes felkeresni a városkapukat, a városfal maradványokat és az 1778-ban épült Városházát.

Tordesillas városába a Királyi Szent Klára kolostor miatt mentünk. A kolostor a város legszebb műemléke, melyet XI. Alfonz építtetett 1350-ben, majd fia, Kegyetlen Péter, udvarhölgye, Maria de Padilla számára átalakíttatott. Az andalúziai hölgy szülőföldje után vágyakozva, a kolostort mór boltívekkel, fürdőkkel és csempékkel díszíttetett. Aranyozott kápolnája lenyűgöző.

Kilencedik, egyben utolsó teljes napunkhoz érkeztünk.

Ezen a napon Spanyolország egyik leghíresebb kolostorába Santo Domingo de Silos-ba mentünk. A mórok által lerombolt kolostort 1047-1073 között a kolostor névadója, a későbbi silosi Szent Domonkos néven tisztelt apát építette újjá. Sok zarándoklat célpontja ez a kolostor, de sokan jönnek megcsodálni román kori kétszintes kerengője miatt is. Az oszlopfőket különféle mintákkal, szimbolikus alakokkal és a mindennapi életből vett figurákkal díszítették. A sarokoszlopok bibliai jeleneteket ábrázolnak. Kazettás mennyezete mór stílusú. A kerengőben látható az első apát szarkofágja is.

Innen folytattuk utunkat Soria-ba. Itt búcsúzunk a spanyol középkortól.

A XII. században épült Szent Péter katedrális a Duero folyó hídjánál épült, mely a XVI. századi teljes átépítése ellenére megőrizte eredeti román stílusú kerengőjét. A Rabanerai Szent János templom szintén a XII. században épült, ugyancsak román stílusban.

A Szent Domonkos templom XII.-XII. században épült román kori homlokzattal és igen szép bélletes kapuval.

A városban utolsóként, a szintén XII. századi, Duero-parti Szent János kolostor együttesét látogattuk meg, melyet a jeruzsálemi templomos lovagok építettek. A kolostortemplomban csoportok részére, a történelmet felidéző rövid filmvetést tartanak. A kolostor legkülönlegesebb látnivalója román-gót stílusú, összefonódó csúcsíves kerengője.

Soria városában befejeztük be történelmi körutunkat.

A körút tizedik és egyben utolsó napján Barcelonába indultunk, hogy onnan hazarepüljünk Budapestre.

Közép-Spanyolországi körutunk során Katalónia, Valencia, Kasztília-La Mancha, Extramadura, Kasztília és Leon tartományaiban utaztunk, hogy azok legjelentősebb műemlékeit felkeressük.

Életre szóló, felejthetetlen élményekkel tértünk haza.