alispán, országgyűlési követ
(Sümeg, 1745. márc. 28. – Kisgörbő, 1804. ápr. 25.)
1761-ben belépett a jezsuita rendbe és Kőszegen, Komáromban, Gyöngyösön volt tanár.
1771-ben megvált a rendtől.
1773-ban Zala vm.-i aljegyző, 1780-ban főjegyző lett.
1781-től a gr. Eltz-uradalom jószágkormányzója, 1790 – 91-ben Zala vm. alispánja és ogy.-i követe.
Részt vett az ogy, kereskedelmi bizottságának munkálataiban.
Az ogy.-ről Somssich Lázár táblabíróval közösen készített beszámolója az első kinyomtatott követjelentés.
Szabadkőműves volt s ismeretségbe került a m. köztársasági mozgalom vezetőivel.
Martinovics és társainak pere idején József nádor vizsgálatot rendelt el ellene, de iratait megsemmisítve tisztázni tudta magát.
Az 1797. ápr. 12-i zalai megyegyűlés franciabarát határozata miatt azonban elmozdították az alispánságból.
Több költeményt is írt. – F. m.
Az 1790-ben Budán, Szent István havának hatodikára rendelt…Magyarországi nagy gyűlésnek folytáról tett jelentő tudósítása… (H. n, 1791).
Az idézet a Magyar Életrajzi Lexikonból származik.
# 447.