Hotelunk a dombtetőn barátságos látványt nyújtott. Amíg rendbe rakták a szobánk, addig megebédeltünk a teraszon, ahonnan a dimbes-dombos-napfényes panorámában gyönyörködtünk. A recepción csak a pult mögötti házioltárszerü öreg szekrény Madonnával zavarta szerintem az összképet, viszont a szobánk ízlésesen berendezve és felújított állapotban fogadott bennünket (trópusiesős-zuhanyzókabinnal).
Délután kirándulást tettünk a közeli impozáns Dunakanyarulathoz (Schlögel). Itt kelnek át a kerékpárral túrázók biciklikomppal a folyón és tekernek tovább a part mentén. El is határoztuk egyből magunkat, hogy itt egyszer végigbringázunk, mert a családbarát Duna menti útvonalon csodálatos tájak és egyedülálló kulturális látnivalók váltogatják egymást. A hőségben ettünk egy fagylaltkelyhet és sétálgatás közben le is égtünk.
Vacsora után fürdőköpenyben lelifteztünk a Hotel Wellness-oázisába, ahol majdnem hogy egyedül tartózkodtunk.
Sajnos az éjszakáim a hotelszobában nem voltak valami jók, mert nekem a matrac túl kemény volt és megfájdult a derekam. Reggeli után le is mentem a gyógytornásznőhöz, mert megígérte, hogy beállítja a csípőm. BOWTECH metódussal sikerült is az egyik felem berántani, de a másik sehogyan se akarózott, így nem kínzott tovább. Viszont olyan helyeken is talált rajtam izmot, ahol nem is feltételeztem volna és állítólag „szép izmaim vannak! Még ilyent se mondtak nekem!