Stanz im Mürztal, Napösvény (Sonnenweg)

Tegnap kirándultunk egy jót baráti társasággal. Mentünk egy kört a napsugarak- útján. Valahogyan már nagyon hiányzott a természet. Bent az erdőben, kint a mezőn, de főleg vízparton valahogy megnyugszik a lelkem, kisimulnak a ráncaim.

A tóparton hatalmas pontyokat etettünk, ahogyan az egyik felénk úszott, olyan volt mintha egy tengeralattjáró közelítene meg bennünket. Volt is csobbanás ahogyan a kenyérdarabokat vízbe dobáltuk. Kipróbáltuk a stájer kuglipályát, ahol kisebb golyókat kell egy gerendán gurítani és semmi esély rá, hogy egyszerre eltaláld mind a kilenc bábut.

Megálltunk egy erdei kovácsműhelynél, ahol bemutatta a bácsi hogyan kell egy rózsalevelet kovácsolni vízmeghajtásos fújtató segítségével. Vettem tőle egy kis patkót, a mérete alapján talán a macskámra lenne jó. Mondjuk így is idegesít, ahogyan kopognak a körmei a parkettán, hátha még meg is patkolnám nyomorultat.

Megnéztük még a füstöskonyhás kis faházat, aztán mazsolás parasztfánkot ettünk kávéval és az erdei fabudiban még öblítés is volt folyóvízzel. Útközben találkoztunk leánybúcsúztatókkal, akik egy talicskában tolták a leendő menyasszonyt.

Az erdei ösvényen volt egy fából készült trón, amire ha ráülsz, akkor állítólag megszűnnek a gondjaid... szinte érezni lehetett mintha valamilyen erő húzná kifelé a negatív energiát a testből. Még alá lehetett feküdni egy spirál alakú konstrukció alá, ami állítólag összegyűjti a kozmikus energiát és feltölt vele. Most aztán energiatöltöttnek és gondtalannak kéne lennem!... Hmmm... A hatás várat magára, bár a séta vitathatatlanul jót tett.