Sankt Pölten (röviden St. Pölten) az osztrák Alsó-Ausztria szövetségi tartomány fővárosa és több mint 50 ezer lakójával legnagyobb városa is. Ausztria legifjabb tartományi fővárosa egyben az ország legrégebbi városa is.
St. Pölten a Traisen folyó partján, Alsó-Ausztria tartomány központi részén fekszik. A tengerszint feletti magassága 272 méter. A város a Wachau tájegységtől délre, az Alpoktól pedig északra terül el.
A várost a római Hippolytusról nevezték el. Először Sankt Hippolytnak hívták, majd Sankt Polyt és végül Sankt Pölten lett a neve.
A mai óváros területén a 2. és 4. század között Aelium Cetium nevű római település állt. 771-ben Benedek-rendi kolostort alapítottak és 1050-ben vált hivatalosan várossá. 1494-ig a passaui egyházmegye részét képezte, azután az állam tulajdona lett. A város a 17. században élte virágkorát.
1986. július 10-én az alsó-ausztriai parlament határozata által Alsó-Ausztria fővárosa lett. Alsó-Ausztria kormánya 1997. óta székel itt.
Az óváros mesés tereit barokk és szecessziós épületek díszítik. Az egyik legnagyobb látványosság a városháza, amely egyben a város jelképe is. Több építészeti stílus felfedezhető az épületen: romantika, reneszánsz, barokk, gótika.
De jelentős a Jakob Prandtauer, Matthias Steinl és Joseph Munggenast barokká alakított, korábban román stílusú alkotása a Dóm, és mindezek modern ellenpontjai, a modern kormányzati és kulturális negyed kortárs építészeti remekei.
És akkor a teljesség igénye nélkül néhány további, megtekintésre ajánlott látnivaló a városból:
Az angol kisasszony intézete (az 1707-ben megnyitott intézet gyönyörű barokk homlokzatával a tartomány egyik legszebb épülete), a Ferences-templom, a Nemzeti színház, a Riemerplatz, a Herrenplatz, az Olbrich-ház, az egykori zsinagóga, a Pottenbrunn-kastély, a Wasserburg-kastély, az Ochsenburg-kastély.
Ahogy a képeken is látszik az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk (konkrétan: kimondottan szar volt), így ebből a felsorolásból semmit sem láttunk. Hát majd legközelebb.