Szentendre határában, a Visegrádi-hegység lábánál épült 46 ha nagyságú területen az ország legnagyobb szabadtéri gyűjteménye, az 1968-ban alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Magyarország legjellegzetesebb tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében, többnyire eredeti épületekkel és tárgyakkal, a 18. század végétől a 20. század első évtizedéig, tájegységekbe csoportosítva. (Az építkezés megkezdésekor még 80 ha-ról szóltak a tervek, 1975-ben pedig egy római villa alapfalait és mozaikját találták meg). Az egyes tájegységekben az építészeti emlékek mellett a hitelesen kialakított kerteken keresztül a látogatók megismerhetik az adott táj természeti környezetét, növénykultúráját is. Már látogatható a Felső-Tiszavidék, a Kisalföld, Nyugat-Dunántúl tájegységei és egy alföldi mezőváros. A mezővárosi kiállításhoz tartozik egy alföldi állattartó tanya is. Az ezredfordulóra elkészült az egyik legrangosabb tájegység, a Bakony-Balaton-felvidék épületegyüttese, néhány évvel később pedig Észak-Magyarország (Felvidék). Napjainkban Nógrád, Heves, Borsod vidékeinek falurészletei épülnek.
A tájegységek utcáin, lakó- és gazdasági épületek, műhelyek között sétálva úgy érezzük, mintha eredeti falvakban járnánk. Megismerkedhetünk mára már feledésbe merült vagy ritka mesterségekkel, hagyományos paraszti ételekkel és azok készítésével, a falusi-mezővárosi társadalom ünnepeivel, szokásaival. A rendezvényeken a látogató nem csupán passzív szemlélője a látottaknak, de aktív közreműködésével önmaga számára fedezheti népművészetünk, néphagyományunk gazdagságát. Hagyományőrző együttesek naptári ünnepekhez, életfordulókhoz kapcsolódó szokásokat elevenítenek fel. A különböző műhelyekben kézműves mesterek, népművészek mutatják be mesterségbeli tudásukat és tanítják nagy türelemmel az érdeklődőket. Kemencében sült kenyérlángos, pogácsa, mézeskalács illata csalogatja kóstolóra a látogatókat.