Szigligetről futás Balatongyörökre

A Balatongyörök melletti Vonyarcvashegyen volt a szállásunk. Az iszap itt volt a legszörnyűbb, mert nem csak puha meg nyálkás volt, de annyira mély is, hogy a lábfejem már benne volt teljesen és még ment volna lejjebb is, csak már nem mertem jobban beletenni mielőtt valami megeszi..

Fél hétkor jöttünk ki a vízből, fél nyolcra értünk be Szigligetre, gondoltuk vacsizunk valahol, de minden kajás hely már zárva volt vagy épp zárt. Úgyhogy összeettünk mindent, amit találtunk a kocsiban és indultam vissza a kempingbe, a Peti meg addig elment kilátókba kilátni.

Bicikliúton haladtam, az elején még szembe sütött a lemenő nap, de hamar eltűnt a hegyek mögött. Gyönyörű helyeken és fényekben mentem a naplementének köszönhetően.

Amikor elkezdett sötétedni, felvettem a fejlámpámat, de miután sorban tüdőztem le a fényre jövő bogarakat, átraktam inkább a derekamra és úgy már jó volt.

A legvégén volt egy szakasz, ahol erdőn át ment az út, és már teljesen sötét volt, háromnegyed tíz körül járt az idő. Egyszer hátranéztem (azóta se tudom minek) de nem tudtam volna eldönteni, hogy annak örültem volna jobban ha látok valakit, vagy annak ha nem..

Na és ezután tök észrevétlenül megfutottam az eddigi rekordomat egy kilométeren, és még csak nem is éreztem a tempómat csak utána láttam döbbenten, miket száguldoztam össze...

Napi össz km

Új élmény volt, hogy a vonat legalább 200 méterre ment a sátortól, az eddigi 5-10 helyett, meg hogy németül se kiabáltak mellettünk, és épp megbeszéltük milyen jó csöndes lesz az éjszaka, amikor valaki elkezdett horkolni a szomszédban...

Szigligetről Györökre