Szolnok nem igazán turisztikai célpont (legalábbis szerintem, bár amióta átadták a Rep-tár-at, ugrásszerűen megnőtt a népszerűsége, erről majd később). Ide elsősorban azért jöttem, hogy megnézzem a Rózsakertet, mivel a feleségem kedvenc virága, de azért fölöslegesen nem akartam vele idejönni. Most kivételesen vonattal érkeztem (mivel örök bérletem van mindenhová, így ingyen volt). Ennek csak az a hátránya, hogy a vasútállomástól át kellett gyalogolnom a városon a Rózsakertig, ami azért nekem nem túl nagy hátrány, mivel akár egész nap is elgyalogolgatok.
A Rózsakert előtt lekanyarodtam jobbra a Tiszavirág híd irányába. Szép híd (csak gyalogos és kerékpáros forgalomra), csak egy kicsit túl flancos (és gondolom drága), ahhoz, hogy a strandhoz, meg a ligetes részhez át lehessen gyalogolni. Aki komolyan veszi a strandolást, egyébként is elég sok cuccot visz magával, ahhoz meg a kocsi a jobb megoldás. De ez legyen más problémája. Itt található a templomok zöme is (katolikus, evangélikus, református), valamint a szokás szerint már nem zsinagóga zsinagóga, ami jelenleg múzeumként működik. Innen a Tisza parton elsétáltam a Rózsakertig. Pont jó időben jöttem, a rózsák teljes pompájukban virágoztak (az persze kérdéses, hogy ha a kertet kb. fél óra alatt elég gondosan meg lehet nézni, csak ezért érdemes-e ide ellátogatni. De gondolom, a repülőmúzeummal összekötve már igen). Ez után visszakanyarodtam a vasútállomás felé és egy jó ebéd után hazautaztam. A város egyébként tele van szökőkutakkal, melyek közül elég sok a klasszikus szocreál stílusú.
Az általános véleményem, hogy talán nem elsőosztályú túracélpont, rózsavirágzás idején azért azért egy bő fél napot megéri erre jönni.