Tours város közép-Franciaországban, Indre-et-Loire megye székhelye.
A város már a Gall időkben fontos átkelési pontja volt a Loire-nak. Az I. században a Római Birodalom része lett Caesarodunum (~ ”Cézár erődje”) néven, majd a IV. században visszakapta az eredeti gall nevét, mint Turones, ebből alakul ki a mai neve: Tours. A város ekkori történelmének kiemelkedő alakja Saint Martin püspök.
A VI. században Grégoire de Tours újjáépíttette az 561-ben tűzvész pusztította katedrálist. 732-ben Abdel Rahman al-Ghafiqi lovas hadseregével mélyen behatol az országba, de Tours-nál Charles Martel megállítja az iszlám hódítást (Tours-i csata). 845-ben a város átéli az első, Haesten vezette viking támadást, majd 852-ben a másodikat.
XI. Lajos idején Tours volt Franciaország fővárosa és egészen a XVI. századig állandó lakhelye volt a királynak és udvarának. Ebben az időben nagyon sok magán vár és kastély épült a környéken, amiket ma Loire-menti kastélyok néven emlegetünk.
A XVI. és XVIII. század között fokozatosan gyengül a királyi jelenlét, Versailles megépítésével pedig végleg megszűnik a város eddigi vezető szerepe.
A fellendülés a XIX. században indul meg ismét, amikor a várost eléri a vasút és fontos közlekedési csomópont lesz.
A város erősen érintett volt az I. Világháborúban is, 1917-ben 25 000 amerikai katona érkezik a városba, textilgyárakat építenek az egyenruhák gyártására, javító műhelyeket a katonai felszerelések karbantartására, katonai postahivatalt és egy katonai kórházat. Az amerikai jelenlétre ma a Wilson-bridge emlékeztet. (Woodrow Wilson 1912 és 1920 között volt az USA elnöke).
A II. Világháborúban súlyos pusztítást szenvedett el a város, 1940-től négy éven keresztül szinte az egész város egy katonai tábor volt. Itt volt a francia kormány ideiglenes székhelye mielőtt Bordeaux-ba költözött 1940 júniusában. A német bombázások elpusztították a város nagy részét, sok XVI.-XVII. századi építészeti remekmű is megsemmisült.
A város újjáépítése 1945-ben kezdődött, Camille Lefèvre helyi építész tervei alapján.