Týn nad Bečvou, Helfštýn (Helfenstein, Helfstein), a vár, SzG3

Helfštýn, a vár

Sziasztok, Gábor vagyok!

Ide viszonylag véletlenül estünk be, mivel eredetileg Prerovban akartuk az ottani kastélyt megnézni. El is jutottunk oda, de a helyszínen kiderült, hogy ott egy Komeniusz emlékkiállítás található, így gyorsan tovább álltunk azzal, hogy akkor megyünk az aragonit barlangba. Útközben megláttam a Helfstyni várromra utaló turisztikai információs táblát, így gyorsan módosítottuk a programot és beiktattuk a várat. Aznap kissé borongós volt az idő (ami 3 nap hőség után azért nem esett olyan rosszul), e miatt azért teljesen jó képeket nem tudtam készíteni.

Maga a várrom a falu fölött található egy hegy tetején. Viszonylag nehéz megközelíteni (kevés az útba irányító tábla), itt jól jött a GPS. A falut elhagyva egy jó, de egynyomú úton lehet a parkolóig feljutni (parkolási díj!). Itt is meglátszott a csehek immunitása az időjárásra, ugyanis bármely pillanatban el kezdhetett volna esni az eső, de ennek ellenére dugig volt a parkoló (mielőtt bárki megkérdezné, hogy akkor engem miért nem zavart a viszonylag rossz idő, akkor erre azt tudnám válaszolni, hogy én egy olyan cseh vagyok (szinte minden tekintetben), aki magyarnak született). Amúgy egy kisebb zápor azért volt, és ahogy a meleg talajra leesett az eső, azonnal elkezdett felhő formájában felszállni, így elég szép völgyi felhő képeket tudtam készíteni. Sajnos a várlátogatás ideje alatt egy cseppet sem sütött ki a nap, így a képek olyanok lettek, amilyenek.

Helfštýn, a vár

Na, ha letettük a kocsit a parkolóban, akkor egy viszonylag rövid, de kissé meredek aszfaltos úton eljutunk a vár bejáratához. Itt is több túra, van, mi a várromot akartuk megnézni. A vár egy hosszan elnyúló építmény, szerencsére volt elég hely a hegygerincen ahhoz, hogy a korábbi várakat nem rombolták le, hanem mindig hozzá toldozták az újat. E miatt összesen 5 udvar alakult ki. Az is érdekes, hogy az első tulajdonos - Fridus v. más néven Helfrid Livana eredetileg is rabló lovag várnak építtette a XIII. századba és innen fosztogatta a környéket. Bár a várat Luxemburgi János elfoglalta és a rabló lovag is elhunyt, mégis az Ő nevével vált ismertté a vár. Még Korvin Mátyás is ostromolta, de elfoglalni nem tudta (ekkortájt a magyar hatán nem volt olyan messze ide). Bár a dánok és a svédek is el-elfoglalták, de a törökök ellen helyt állt a vár. Később ismét rablók telepedtek meg itt de az akkori tulajdonos beleegyezésével hagyták a vár állagát leromlani. A XIX. században a romantikusok felfedezték a várromot, azóta elsőrendű turisztikai célpont a környéken. Ha a sok udvaron keresztül eljutunk a legutolsóhoz, akkor itt néhány kisebb teremben van némi kiállítás is, az egyikben régi pénzverő gépeket is bemutatnak (élőben), itt lehet emlékpénzt is verni. Tényleg érdekes, hogy egy gyereket mi minden érdekelhet, mivel az unokámmal minden szegletet meg kellett nézni, mindenhová bemenni, felmenni, semmit nem akart kihagyni, pedig csak egy várrom volt az egész.

A 2. udvarban, ahol az étterem és a szuvenír bolt is található, több kovácsolt vas szobor is található, ezek pókokat, dinoszauruszokat ábrázolnak. Erről az derült ki, hogy pár évente kovács találkozót tartanak itt és az elkészült művekből néhányat azért itt is szoktak hagyni.

Helfštýn, a vár

Az étterem. Itt is (kellemesen) szembesültünk azzal, hogy szinte alig van különbség az árak között függetlenül, hogy hol eszik az ember. Itt is nyugodtan megebédeltünk hárman (három leves, két főétel, egy sütemény, két jégkrém, alkoholmentes sör, üdítők, összesen fizettem kb 350 KC-t), akkora adagokat adtak, hogy alig bírtuk megenni és mind finom volt (ahogy ez náluk szokás, szinte nincs semmi rizikó azzal kapcsolatban, hogy ha betérek valahová, akkor milyen lesz a ár és a minőség).