Valtice, SzG3

Utolsó nap, utolsó hely. Mindig nagyon kellemes emlékek törnek rám, ha erre járok. Ez a hely, amit én úgy nevezek: Lednice - Valtice - Mikulov háromszög. Létezik a Lednice - Valtice Kultúr-táj terület is, de annak úgy néz ki, Mikulov nem a tagja. Ezzel kapcsolatban az a problémám, hogy már igen sok ismerősömnek ajánlottam, hogy ha nem akarnak beljebb menni Csehországba, akkor kezdjék az ismerkedést a csehekkel itt. Mind a három hely egy kupacban van és nem csak ezek a látnivalók találhatóak itt. Egy szűk hetet el lehet itt tölteni, ha Brünn-t is bekapcsolják (ami úgy 50 km-re van ide), akkor megy az egy hét is. Arról nem is beszélve, hogy a Kultúr-tájon hihetetlen mennyiségű, a lednicei kastélyhoz kapcsolódó építmény van elszórva, amiknek a felfedezése több napot is igénybe vehet. Mi ezek közül a Rendez-Vous-t látogattuk meg múltkor. Az egész hatalmas terület elsőrangú kerékpáros hely, nem nehéz és jó a tájékoztatás is. Soha senkit nem tudtam elküldeni ide, teljesen érthetetlen módon, hiszen alig 300 km-re van Budapesttől, végig autópályán, aki nem teszi meg három óra alatt ezt az utat, az ne is vezessen. Mégis semmi. Mindenki csak hümmög, szép-szép, de ...., de itt igazán nem tudnak semmi ellenérvet felhozni, mivel az én információimmal ellentétben semmivel nem rendelkeznek erről a helyről. A legtöbbnek csak a tengerpart, vagy a wellness. A tengerpartot már többször próbáltuk, a második napon már elunjuk magunkat, tehát menni kell valamerre. A wellness pedig egyszerűen nem a mi műfajunk (hogy reggeltől estig áztassuk a fenekünket a meleg vízben). Még annyit erről a helyről, hogy általában nem szoktunk visszamenni ugyanoda ahol már voltunk, de ezek a cseh helyek annyira jók és jó helyen vannak, hogy a hazafelé menő úton általában itt szoktunk egy kicsit (vagy nagyot) pihenni és nézelődni. Ebből a szempontból Lednice a csúcstartó, a kastély is szép, de a parkja páratlan! Na de erről ennyit.

Valtice

A kocsit letettük a Főtéren és elindultunk megnézni a kastélyt. Közben útba ejtettük a szép katolikus templomot a Főtér túlsó oldalán. Miután már többször voltunk itt (és a kastélyban is), most csak körbe akartuk járni, mivel a kastélykertre korábban nem volt időnk. A kastély baloldalán meg lehet tekinteni a felújított fűszerkertet, az egész úton talán ez volt az egyetlen hely, ahol szerintem a belépő díj nem érte meg az árát. Végigsétálva a kastély mellett, megnéztük a kastélykertet és visszafelé átmentünk a kastélyon magán (négyzet alakú a kastély belső udvarral és a két kapun át lehet menni alatta). Ha ez után jobbra kanyarodunk, akkor eljuthatunk a suvenir boltba, itt beszereztük a szokásos oplatky-t, ami a legjobb ajándék Csehországból. Visszatérve a Főtérre, csak egy olasz jellegű éttermet találtunk, így ott költöttük el a búcsú ebédünket. Mint azt már korábban is jeleztem, kissé kezdenek a hagyományos cseh konyhával felhagyni, régebben szinte minden sarkon volt ilyen vendéglő, most egyre több a pizzéria. Tényleg nagyon jó volt a pizza, de azért a jó cseh kaja, az az igazi. Ez van.

Valtice

Hazafelé eléggé kalandos úton mentünk. Csehországból átmentünk Szlovákiába, onnan át Ausztriába (Kittsee), itt bevásároltam a helyi Hoferben (leánykori nevén Aldi) a szokásos alapanyagjaimat és sajtjaimat, amit itthon nem lehet kapni (nem értem miért), majd vissza Szlovákiába, tovább Magyarországra. Komáromnál visszamentünk Szlovákiába, ezt három ok miatt tettük: az M1-esen több helyen javították az aszfalt felületet, a rádió szerint akár egy órás többlet úti időt is össze lehet szedni, nem akartunk a péntek du-i csúcsforgalomba délről bekerülni Budapestre, mivel ekkor át kellett volna vágni az egész városon (Újpesten lakunk), valamint elkanyarodtunk Párkány felé, ahol szintén bevásároltam néhány dolgot (itt a Lidl-ben). Sokan tudják, hogy én nagyon sok külföldi alapanyagot használok a főzéskor, olcsóbb, jobb, vagy mindkettő, vagy nem kapni itthon (pld. knédli), vagy mégis drágább, de akkor ha jobb, akkor is jöhet. Erről most csak ennyit.

Lezárva az utat: minden tekintetben megfelelő volt, hihetetlen mennyiségű és változatosságú programon vettünk részt és ami legfontosabb, a feleségem és az unokám is nagyon élvezte az utazást. Lengyelországban egyetlen magyarral nem találkoztunk, nem láttunk magyar rendszámú kocsit sem, a cseheknél egyedül az adrspach-i szikláknál találkoztunk egy szimpatikus magyar házaspárral, de ahogy beszédbe elegyedtünk velük, ők sem láttak más magyarokat. Ezt továbbra sem értem! Ennyi, legyen a többiek baja, én megteszem a magamét.