A Vaskapu a Duna egyik gyönyörű szurdokvölgye a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Románia és Szerbia határán. A 134 km hosszú szoros a Kárpát-medence legnagyobb kifolyása a világtenger felé. A szurdokvölgy régebben olyannyira elválasztotta a Duna középső és alsó szakaszát, hogy a rómaiak sokáig két különálló folyónak (Danubius és Ister) gondolták őket.
A szoros jobb partján Tiberius császár építtetett 210 km hosszú utat, ennek segítségével tudta biztosítani a hajók állati erővel történő vontatását. 105-ben Traianus császár 1135 m hosszú, 15 m széles és 19 méterrel a vízszint felett húzódó hidat készíttetett. Erre a románok állítólagos őseinek, a dákok lerohanása miatt volt szüksége az uralkodónak. A híd szír származású tervezője ragyogó munkát végzett, mivel művénél tökéletesebb hidat Európában több mint ezer éven át nem sikerült alkotni. A két bejárati pillér még ma is látható, 12 maradványa a Duna mélyén van és további 6-8 darab teljesen megsemmisült. Traianus folytatta elődje útépítését is, ennek állít emléket a Tabula Traiana.
A szurdokvölgy legszebb középkori látnivalója a szerb oldalon található Galambóc vára, amely római alapokra épült és sokáig fontos végvárként működött a törökök ellen. Ma a felduzzasztott Duna miatt a vár alsó részei vízben állnak.
A vaskapui hajózás a 19. század közepéig veszélyes vállalkozásnak számított. A sziklás, zátonyos, örvénylő folyóban általában csak 90 napon át lehetett viszonylag jól hajózni, ezért Széchenyi és Vásárhelyi segítségével 1833 és 1835 között 122 km hosszú utat építettek a magyar oldalon, és számos sziklát felrobbantottak. A munkálatokat ekkor még nem sikerült befejezni, ezért 1888-ban Baross Gábor, a „vasminiszter” segítségével újraindultak a munkálatok. A munkálatok egy évtizedig is elhúzódtak, közben rendkívül drágán a korszak legmodernebb gépei segítségével hajózhatóvá tették a folyószakaszt. Széchenyiék 150 napos hajózási idényét így 290 naposra bővítették, ráadásul a hajózás is sokkal könnyebbé vált. Ennek ellenére az erős áramlat miatt egy rövid szakaszon az árral szemben továbbra is vontatni kellett a hajókat. Ehhez fogható építkezés addig a világon csak a montreali vízlépcső volt Kanadában.
A két világháború miatt a hajózás fejlődése megtört, de az 1960-as évekre szükségessé vált a szoros fejlesztése. 1964-72 között megépült a Vaskapu I vízerőmű, mely 33 méter magasra duzzasztotta a Dunát, így többé már nem jelentett komoly akadályt a hajózás. Az erőmű párja, a Vaskapu II 1977 és 1984 közt épült.
Manapság a folyóvölgy román oldalán ismét jelentős fejlesztések folynak. Valószínűleg a z EU támogatásából több 10 km-en át teljesen felújítják a szoros úthálózatának alsó szakaszát. A turizmus is kezd beindulni, ezért egyre több új építésű kisebb szállodát, apartmant látni. Ennek ellenére a román oldal egyes települései rosszabb helyzetben vannak, mint a legszegényebb magyar falvak. Ez hatványozottan igaz a Vaskapun túl lévő falvakra. Mivel ott jártunkkor a Vaskapu I erőműn a határ szerb oldalán tönkrement az informatikai rendszer, így kénytelenek voltunk egy másik határátkelőt választani, amely innen 100 km-re délre volt. Így sajnos olyan szegény és borzasztó állapotú falvakat láttunk, mint még soha. Itt a lakosság fele a nyugdíjas korú, míg a fiatalabbak általában a cigányság legszegényebb rétegei közé tartoznak. A házak egy részét nálunk valószínűleg lakhatatlannak minősítenék. A környékbeli városok is rossz képet festenek, de ott legalább építkeznek, tehát van fejlődés. A falvakban a másodrendű főutat építgetik, de egy a környéken járatos magyar szerint már 10 éve elkezdték. Elgondolkodtató, hogy ilyen helyzetben lévő országot hogyan engedhettek be az Európai Unióba…
Aki sikeresen végig tudta olvasni az irományomat, annak gratulálok. :) Sajnos nem tudtam tömörebbre összehozni.