Velence a lagúnák városa, tölgy és fenyőfaoszlopok ezreire épített házakból áll, 118 szigetre épült és ezeket mintegy 400 híd köti össze.
A városon keresztülhúzódó Canal Grande S alakot leírva köti össze a pályaudvart és a Szent Márk teret.
A teret a Szent Márk-székesegyház (11–15. sz., itt őrzik Szent Márk földi maradványait), az Óra-torony (15. századi csillagászati óra), a Prokurátor-palota (a köztársaság legmagasabb rangú hivatalnokainak egykori rezidenciája) és a Campanile (10. századi harangtorony) veszi körül.
A Dózse-palota, amely a 9. század óta a dózsék rezidenciája, kormányzási és bírósági épület. A palotát a híres Sóhajok hídja köti össze az egykor börtönként működő épülettel, s nevét onnan kapta, hogy itt hangzott el a halálraítéltek utolsó sóhaja.
A 16. századi Rialto-híd a város legforgalmasabb pontja, Antonio da Ponte alkotása, s a 19. századig ez jelentette az egyetlen állandó összeköttetést a csatornán.
Velencei Karnevál
Minden év első havában rendezik meg a világhírű velencei karnevált („carne vale” jelentése „ég veled hús”), amely a hagyományok szerint Vízkereszttől (január 6.) Húshagyó keddig tartott. A középkorban ez jelentette a húsvéti böjt előtti utolsó nagy mulatságot és lakomát. Az utcákat elözönlő emberek vidámak voltak, szebbnél szebb ruhákat és álarcokat vettek fel. A két legjellegzetesebb maszktípus a „bauta”, amely egy félálarc, így szabadon lehetett enni-inni viselése közben, és a rettegett „pestisdoktor” volt, amely egy csőrben végződő képződmény.