Verdun

Fort de Douaumont (A douaumont i erőd)

Verdun (1970-ig: Verdun-sur-Meuse) észak-kelet Franciaország Lorainne régiójában, Meuse megye legnagyobb városa (a megye székhelye mégsem Verdun, hanem Bar-le-Duc).

A várost a gallok alapították, a kelta („Dunum”) és a latin („Verodunum”) neve is erődre, megerősített védelmi pontra utal.

A verduni csata az I. világháború egyik legfontosabb csatája volt a nyugati fronton. A csata a német és a francia csapatok közt zajlott 1916. február 21.-től december 18.-ig, durván 10 hónapig tartott, és több mint 700 000 áldozata volt, kb. negyed millió halott és több mint fél millió sebesült és eltűnt. Ez volt az I. világháború (egyes források szerint a világtörténelem) leghosszabb és legvéresebb csatája. A csatában a német és francia oldal is megtapasztalta a háború borzalmait.

A Maas folyó partján fekvő Verdun évszázadok óta fontos szerepet játszott a hátország védelmében, stratégiai elhelyezkedése miatt. Többek közt Attila is megpróbálta bevenni a várost az V. században, de nem járt sikerrel. Nagy Károly birodalmának szétesésekor, a 843-ban kötött Verduni szerződés értelmében a város a Német-Római Birodalomhoz került. 1648-ban, a harmincéves háborút lezáró Münsteri béke következtében, a város Franciaország részévé vált. Verdun a porosz–francia háborút követően a franciák által kiépített védelmi vonal fontos erődítménye volt. A német fenyegetés miatt Franciaország keleti határán erős védelmi vonalat alakítottak ki, Verdun és Toul, valamint Épinal és Belfort között. A verduni erőd volt Champagne, valamint a Párizshoz vezető útvonal legfőbb védelme.

Tranchée des Baionettes (Bajonett árok)

1914-ben a város ellenállt a német rohamnak, pedig az erődöt még a híres (hírhedt) Big Bertha ágyúval is lőtték. A francia helyőrség Valuban városában, egy XVII. századi várban tartózkodott, ahol a XIX. század végén egy egész földalatti alagútrendszert építettek ki, kórházzal, fegyverraktárral, a katonák lakhelyével.

Miután a németeknek nem sikerült gyors győzelmet aratniuk 1914-ben, patthelyzet alakult ki a nyugati fronton. Mindkét oldalon beásták magukat, így egyik oldalnak sem sikerült áttörést elérnie.

1915-ben minden – a németek Ypres-i, a britek Neuve Chapelle-i, a franciák Champagne-i – áttörési kísérlete meghiúsul, de a veszteségek óriásiak voltak.

A német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn, úgy gondolta, hogy bár az áttörés nem lehetséges, a franciák legyőzhetők, ha jelentős veszteségeket szenvednek. Úgy tervezte, hogy ott támadja meg a franciákat, ahol azok nem tudnak visszavonulni.

A csatamező megválasztásakor Falkenhayn olyan helyszínt keresett, ahol az utánpótlási körülmények a németeknek kedveztek. Verdun három oldalról elszigetelt volt, a franciák kommunikációja nem volt megfelelő, és a német vasútvonal mindössze 20 km-re volt, miközben a francia csapatok csak egyetlen utánpótlási vonallal, a Voie Sacrée-vel rendelkeztek. Falkenhayn kedvező veszteség arányra számított, mivel a franciák nem tudnak majd visszavonulni.

Hagyományos katonai győzelem helyett, a verduni csatát inkább a francia csapatok lemészárlásának tervezték.

A verduni csata – másnevén a Verduni vérszivattyú – a francia elszántság jelképe lett a védők önfeláldozása miatt.

Az erődrendszer sikerei pedig arra ösztökélték a franciákat, hogy a két világháború közti időszakban létrehozzák a Maginot-vonalat a francia-német határon, amely egy esetleges német támadás ellen nyújthat védelmet.

A fotókon ez nyilván nem látszik, de a hely hangulata igen nyomasztó, (állítólag) egyes területek azóta is érintetlenek. Lehet hogy ez nem igaz, de az ember hallani véli a fegyverropogást és a jajkiáltásokat. (Olyan mint a német haláltáborok: látni kell, de csak egyszer lehet megnézni).