Az 1277 méteres magasságával a Vezúv, mint vulkán, nem is olyan magas. Páratlan szépségével csak azért nyűgözi le az embert, mert önálló hegyként emelkedik ki a síkságból, nem pedig egy hegylánc részeként.
Kocsival majdnem teljesen a vulkán tetejéig fel lehet menni, a parkolóért 2,50.- et kérnek, a belépő pedig 6,50.- fejenként, felnőttek részére. (Euro a gyengébbek kedvéért)
A parkolótól viszont egy igen hosszú séta vár ránk... Vizet érdemes magunkkal vinni, bár az úton 3 kis boltocska is van, ahol lehet venni frissítőt, s mindenféle ajándéktárgyat, persze igen borsos áron. (de a jéghideg sör, víz, mindent megér!) Olasz utunk során először itt láttunk magyar rendszámú autót. :)
Szóval az út végtelenül hosszúnak tűnik felfelé gyalogolva. Nekünk 1 órán keresztül tartott felsétálni kellemes gyalog tempóban, némi pihenőket beiktatva. De higgyétek el megéri! Az augusztusi kánikulában a kellemes, 25 celsius-fokos hőmérséklet igen jónak számít, a néha-néha átúszó felhőkből kicsapódó pára pedig rettentő fincsi tud lenni. Semmiféleképpen nem ajánlunk cipőt és zoknit, azt ugyanis szó szerint el lehet majd dobni a túra után a finom por (hamu) miatt. Lemosható szandál, mezítláb a tuti. ,)
Az út nincs kiépítve, itt-ott a hamut, port, kőtörmelék váltja fel, amin sajna óvatosan, de át kell verekedni magunkat. Ottjártunkkor többen elájultak az úton és volt aki a lábát törte, szóval csak óvatosan!!!
A kráter maga mesés, bár 1944 óta nem tört ki, így a növényzet is kezd benne elburjánzani, de ettől még él, ha szerencsénk van kisebb morgásokat, rezgéseket még hallhatunk, érezhetünk. Füstölni pedig füstől, vagyis kisebb gázkitöréseknek folyamatosan a szemtanúi lehetünk.
A kilátás pazar...
Láthatjuk Pompei városát, az elpusztult Pompeii-t, a tengerpartot, Nápoly városát, ha épp nem takarja el egy-egy felhő, ami itt nem ritka. Mi is itt láttunk először felhőt felülről úgy, hogy nem repülőgépen ültünk. :)
Jöjjön egy kis történelem és egyebek:
A megkövesedett hamu fogságából, közel 2000 évvel a Vezúv kitörése után, még csak részben szabadultak ki a tűzhányó árnyékában fekvő egykori római városok.
A Nápoly (Napoli) -tól és a Vezúv (Vesuvio) -tól délre fekvő városok, Pompeji és Stabiaet (Castellammare di Stabiae) maga alá temette a forró hamu. A házak teteje beomlott a vulkáni kőtörmelék és a széllel odasodort hamu súlya alatt.
A hegytől nyugatra fekvő Herculaneumot (Ercolano) iszaptenger árasztotta el. Az épületek, még a tetőszerkezetek is, többségükben épségben maradtak és a sár megóvta a háztartási eszközöket is.
Pompejiben mintegy 2000 ember halt meg, Herculaneumban viszont egy sem (!?) vagy csak nagyon kevés.
Plinius, római katona, író és természettudós Nápolytól nyugatra, Misenum (Miseno) előtt horgonyzó flotta parancsnokaként unokaöccsével, az ifjabb Pliniusszal együtt szemtanúja volt a kitörésnek. Idősebb Plinius a katasztrófát közelebbről is látni akarta, ezért Stabiaeba ment, de a sűrű füstben életét vesztette. A túlélők beszámolói és a saját élményei alapján az ifjabb Plinius két levélben számolt be a történetíró Tacitusnak a kitörésről és nagybátja haláláról.
Amit a rómaiak mindennapi életéről tudunk, azt nagyrészt a pompeji és herculaneumi ásatások leleteinek köszönhetjük. A legtöbb kiásott emlék, a nápolyi Museo Archeologico Nazionale páratlan kiállításán látható, de Pompejiben is annyi látnivaló maradt, hogy legalább 1 nap kell a megtekintésükre.
Bár 1944 óta a Vezúv nem tört ki, morgások és kisebb földrengések jelzik, hogy a vulkán ma is működik.
A kráterhez vonattal is fel lehet jutni.
# 302.