Zakopane a Tátra lábánál fekszik (800-1000 m), a Tátra fővárosának illetve Lengyelország téli fővárosának nevezik. Egy város, amelyet a legenda, és a górálok személyisége tesz még különlegesebbé. A gorálok a helyi hegyi őslakos nép. Zakopanét évről évre turisták 10 ezrei keresik fel. A város vonzereje a Tátra, amely sokak számára a legszebb hegyeket jelenti.
Maga a város a Tátra-aljai Árokban fekszik, a Tátra és a Gubałówka között. Zakopane központja a Krupówki utca. Zakopane klímája hegyi, alacsony évi középhőmérséklettel (+5,1C fok). A leghidegebb hónap a január (-4,5 C fok), a legmelegebb a július (+14,5.) Zakopane és a Podhale régió egyik legnagyobb látványossága az igazi élettel teli góral folklór. Sok kultúra ötvözeteként jött létre: a lengyel, szlovák, magyar és balkáni kultúrákból, a kárpáti civilizációk elemeit is magába foglalva. Zakopane központja a Krupówki utca, ez Lengyelország 5 leghíresebb utcáinak egyike. Számos nemzetiségű turista sétál rajta, árusok árulják portékáikat, portrékat festenek az ecset mesterei. Az utca lüktet.
Zakopane városába nem csak túrázni és síelni járnak a lengyelek, hanem Lengyelország egyik kulturális központjaként is számon tartják a várost. Múzeumok, színház és rengeteg a művészeti galéria található itt, nem is szólva a fesztiválokról és koncertekről. Zakopane fontos szerepet játszott Lengyelország újkori kulturális történetében is, sok író, költő zeneszerző és festő élt és alkotott itt, de a 19 század végétől mindenki, aki egy kicsit is számított, ide járt nyaralni, feltöltődni. Végtelenségig lehetne sorolni a hírességek nevét, akik itt nyaraltak, de csak néhányat példaként Maria Skłodowska Curie vagy éppen Vladimír Iljics Lenin, stb. Ez csupán a múlt, de a jelen sem szegényebb ide látogató művészekben és itt alkotókban, erről tesz tanúbizonyságot a galériák, és a látogatható műhelyek végtelen sora.
A Zakopane környékén élő gorálok népi kultúrájával is érdemes megismerkedni. Az erkélyes, egymás fölé magasodó tetőzetű, zsindelyes, szép fafaragású gorál házaknak köszönhetően, mintha meseországban járnánk.Ha a kimerítő sport vagy kirándulás után az utazó vendéglőbe tér be, biztos lehet abban, hogy finom étellel szolgálják ki. Csakúgy, mint abban: magyarként igazi szeretettel - és számos helyen még ma is az iménti szólással - fogadják. A lengyel konyha sok húst (főleg sertéshúst) és káposztát használ. Előételként általában hideg sülteket, illetve halat tálalnak ecetben, olajban, aszpikban vagy tejszínben elkészítve. Gyakran esznek céklalevest (barszcz) vagy kovászos savanyú levest (żurek). Főfogás lehet például a nemzeti ételnek számító bigos (a mi székelykáposztánk rokona), a zöldséges sertéslábszár (golonka), vagy a húsgombóc (kołduny), no és a töltött tészta (pierogi). Az egyik legnépszerűbb desszertjük a sajttorta (sernik). Farsang idején a fogadókban forgácsfánkot (faworki) is készítenek. A finom, puha tejkaramellából (krówka) pedig érdemes bevásárolni, hogy hazafelé, az úton legyen mit nassolni.