Sziasztok, Gábor vagyok!
Ez a hely az egyik elsődleges úti célunk volt és nem is csalódtunk benne. Igaz, fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy egy magyar szívét mennyire dobogtatná meg az felvetés, hogy megnézhet egy erdei mohos lápot. Nem is láttunk erre egyetlen magyart sem. Pedig eszméletlenül szép táj annak, aki szereti a természetet.
Célszerű a parkolóban letenni a kocsit, máshol ugyanis tilos (némi parkolási díj azért van). Ez után egyenesen elindulunk a sétaúton, majd pár nyaraló mellett elhaladva döntenünk kell, elérve az erdő sarkát. Vagy egyenesen megyünk tovább a sárga jelzésen, vagy jobbra megyünk a kék jelzésen. Ha tovább megyünk egyenesen, akkor egy kicsit hosszabb úton jutunk el a járdás részhez, de megéri mivel egyrészt túrázni jöttünk, másrészt tényleg szép az erdő. Ha jobbra megyünk, akkor az út közvetlenül a járdás részre vezet. Mi persze a hosszabb úton mentünk. Ez kb. 40 perce séta, majd az útra merőlegesen feltűnik a járda, amely végig megy a láp felett. Kezdetben ingyenes, majd néhány száz méter után elérünk a pénztárhoz (ez az út két végén megtalálható). Az igazán szép rész ez után kezdődik: források, moha tobzódás, patakok, mocsár, erdő mindenhol. Igazából látni kell, hogyan tobzódik a természet. Egy idő múlva kétfelé ágazik az út, a kék megy tovább, végül elhagyja a mocsaras részt, mi viszont balra fordulva eljutunk a Nagy Tóhoz, amely nyílt felszíni vizű. Van egy kis kilátó rész kialakítva, mondanom sem kell, hogy sem itt, sem a járdás részen nem szabad lelépni azokról. Meg nem is igazán célszerű, mert a mocsár, láp azért veszélyes is lehet. Itt meg lehet csodálni a lápi ragadozó növényeket (Vénusz légycsapója, stb.). A tó vize sötétbarna a humuszsavaktól, nem tudom, hogy hal él-e benne, mivel halat nem láttunk. A táj idilli, a csend nyugtató, az emberek is csendben élvezik a tájat. Ez után visszaindultunk a parkoló felé, immár a rövidebb, kék úton. A természetkedvelőknek kiemelten javasolt hely!!!
Megjegyzés: a webhelyre a fotóalbum címe lett feltöltve!