Amszterdam (Nederland, Amsterdam)

Montelbaanstoren (Pénzverde torony)

Hollandia a világ azon ritka országai közé tartozik, amelyeknek két fővárosuk van. Hágában székel a kormány, a parlament, de Királyi palotát találunk Hágában is, Amszterdamban is. Az ország politikai, még inkább pedig gazdasági és kulturális életének igazi központja azonban a milliós világváros, Amszterdam. (A város névadója az Amstel folyó, amely itt ömlik az IJssel-tó délnyugati öblébe, az IJbe, nevének jelentése: „gát az Amstelen”).

Kedvelt Idegenforgalmi célpont, kikötőjébe, amely egyik legnagyobb a világon, vagy légikikötőjébe, Schipholba, amely Európa egyik legmodernebb repülőtere, utasok milliói érkeznek. Turisztikai vonzerejét az adja meg, hogy bár korszerű nagyvárossá fejlődött, meg tudta őrizni a csatornák szabdalta óvárosának sok évszázados képét, helyenként még hangulatát is. Amszterdam 207 négyzetkilométeres területének ötödrészét az öböl, a kikötőmedencék, a csatornák, és a folyók vízfelületei foglalják el, a város körútjait, sugárútjait a mintegy 60 – összesen 44 km hosszú - csatorna (gracht) alkotja. A város így kb. 90-100 szigetre tagolódik, melyeket a grachtok fölött átívelő több mint 50 híd köt össze egymással, ezért nevezik „Észak Velencéjének is. (Ez az „összehasonlítás” csak a földrajzi adottságok tekintetében áll meg, ha valaki járt már mind a két városban, az tudhatja, hogy Velence – Venezia – sokkal szebb).

A XIII. századig csak kis halászfalu volt. Amszterdam akkori neve 1275-ben bukkan fel először, amikor a város ura, V. Floris gróf vámmentességet ad lakóinak. ((Az 1275. október 27-én kelt okirat szerint Amstelledamme grófjai, akik az utrechti püspökök nevében itt kormányoznak, kiváltságot adnak a lakosságnak az utak használatára, s arra, hogy saját árujukkal egész Hollandia területén vámmentesen kereskedjenek. Annak, hogy Amstelledamme lakosai e szabadságjogok birtokában áruikkal szabadon eljutottak Hollandia egyéb területeire, nagy gazdasági fellendülést hozott a településnek. A város hamar kiterjedt kereskedelmi hálót hozott létre és ezzel megelőzte Muident, az Utrechti Püspökség jóval korábban (IX. század) alapított kikötőjét és a régió legjelentősebb kereskedővárosává fejlődött.))

1300 táján városi rangot nyer a település, bár változatlanul grófi birtok marad. A kikötő jelentősége ezután úgy nő, ahogyan növekszik a sör behozatala, amit előbb német, majd holland hajók hoznak. ((Annak ellenére, hogy földrajzi szempontból előnytelen helyen alapították (lágy talaj, természetes kikötő hiánya) illetve kívül esett a fő európai kereskedelmi útvonalakon, a város mégis gyorsan fejlődött, elsősorban kereskedőinek, valamint kézműveseinek és hajósainak köszönhetően. Elsőnek a Hanza-szövetség városaival építettek ki kereskedelmi útvonalakat. Egy 1248-ból származó oklevél szerint III. Gijsbrecht van Aemstel felkérte Lübeck város tanácsát, hogy adják vissza az amszterdamiak tulajdonát képező lefoglalt koggét (magas orral és magas tattal épített hajótípus). Ez arra enged következtetni, hogy a kereskedelmi szálak már korábban létrejöttek. A város hajósai eleinte a hamburgi üzletemberek szolgálatában álltak, később azonban önállósultak, elsősorban sört hoztak be, továbbá gabonát, fát, heringet. Amszterdam 1369-ben ugyan csatlakozott a Hanza-szövetséghez, de függetlenségét és saját politikájának vezetését megtartotta, így történhetett meg, hogy a skandináv háborúkban, a Kölni Konföderációt támogatva, szembekerült a többi hanza várossal és a holland grófok támogatásával Amszterdam hamarosan felmondta a szövetséget. A város fontosságát jelzi az a tény is, hogy I. Miksa német-római császár engedélyezte, hogy a város címerében szerepeljen a császári korona, ami csak kiváltságos városoknak adatott meg. V. Károly idején Antwerpen után a második legjelentősebb kereskedelmi város volt Északnyugat-Európában. Cornelius Anthoniszoon, aki a császár parancsára elkészítette a város térképét, „híres kereskedővárosnak” nevezte Amszterdamot)).

Het Nationale Monument en het Koninklijk Palels

Az amszterdami hajósok a partok mentén egyre messzebb merészkednek. Eljutnak a lengyel és orosz kikötőkbe, halat, fát, gabonát hoznak onnan a cserébe szállított németalföldi iparcikkekért. 1400 táján már Észak-Európa legfontosabb kikötője. A XVI. század vallásháborúi idején Antwerpen elűzött kereskedői, francia hugenották és a másutt üldözött zsidók is itt találnak menedéket, fellendül az üzleti és szellemi élet.

Amszterdam igazi gazdagságát a holland hajózás fejlődése, a mesés Indiával való kapcsolat megteremtése adja meg, megalakul a város történelmében igen jelentős Kelet- és Nyugat-Indiai Társaság. Egyszer-egyszer háborúk fenyegették a város békéjét, de mindig hatásosnak bizonyult a sajátos védekezés: a tengeri gátak, zsilipek megnyitása és a város környékének elárasztása. 1795 januárjában azonban ez sem jött be, a víz befagyott és Pichegru francia huszárjaival egyetlen rohammal bevette a várost. A napóleoni háborúk sötét korszakot jelentenek Amszterdam számára, az angolok blokádja ugyanis lehetetlenné tette a hajózást, a város lélekszáma, amely 1795-ben még 217000 körül járt, 1814-re 180000 alá süllyedt. Közben Amszterdam a holland királyság székhelye lett, a trónra Napóleon fivére, Louis Bonaparte került. Sem ez a tény, sem az 1810-ben bekövetkezett fordulat, amikor a várost Franciaországhoz csatolták és a francia császárság harmadik városának hirdették meg egy napóleoni dekrétumban, nem volt képes ellensúlyozni a kikötő forgalmának visszaesését.

1814-ben a németalföldi függetlenség visszaszerzése után Amszterdam újra főváros lett, gazdasági rangját pedig 1825-ben az észak- hollandiai, majd 1876-ban az északi-tengeri csatorna megépítése adta vissza.

A második világháború Amszterdam lakóinak is keserű megpróbáltatást és rengeteg gyászt hozott. A hitlerista uralom legjobban a város zsidó lakosságát sújtotta, amelynek szenvedéseiről Anna Frank, a Prinsengracht 263. sz. házában írt naplója tanúskodik.

A második világháború után Amszterdam rohamos fejlődésen ment át. Olajfinomítók és új gyárak épültek a kikötő közelében, amely a kávé, kakaó, tea, bors, mindenféle fűszer, déligyümölcsök, gabona hagyományos importkikötője fél Európa számára.

(A gazdagság forrása továbbra is a kikötő. A XVII. századig csak a Zuiderzee felől lehetett megközelíteni, de ez a vízi út eliszaposodott és 1818-ban hozzá kellett kezdeni az észak-hollandiai csatorna megásásához. Később már ez is elégtelennek bizonyult a megnövekedett hajóforgalom lebonyolítására, ezért tervet készítettek, hogy a dűnéket átvágva az Északi tengerrel - a legrövidebb úton - összekössék az amszterdami kikötőt. 1876-ra készült el a világ egyik legnagyobb mesterséges vízi útja, a 18 kilométer hosszú és 12 méter mély csatorna. Zsiliprendszerei: a Zuiderzee felé az un. Urániái-zsilipek, az Északi tenger irányában pedig az IJrauideri-zsilipek, az utóbbi világviszonylatban is a legnagyobbak közé tartozik. Az amszterdami kikötő és a tengeri csatorna egyetlen óriási medence, ahová nem hatol be az ár-apály, a partokon világítótornyok árasztanak még éjszaka is nappali világosságot. Velsen-Beverwijk-nél egy „forgó vasúti híd (másfél perc alatt lehet nyitni-zárni) és egy kettős alagút (autópályával és vasútvonallal) biztosítja az összeköttetést a két part között. Még két alagút halad át a kikötő alatt: a Coen-tunnel a Coen-medence nyugati részén és az IJ-tunnel, a Központi pályaudvartól keletre. Az utóbbi alagút Amszterdam központját köti össze a város északi parti részével, ahol a hajógyárak és a nagy iparvállalatok találhatók.

Amszterdam egyébként rajnai kikötőnek is számít. Már 1600 táján megteremtették az összeköttetést a kikötő és a folyó között. 1892-ben a közel három évszázados vízi utat felváltotta a Merwede-csatorna, amely azóta Európa legforgalmasabb csatornája lett. Ezen keresztül negyven óráig tartott, amíg a hajók Amszterdamból a folyamig eljutottak, 1952 óta ez az idő a felére csökkent, mivel Tielig új csatornát állítottak üzembe, Tielnél alakítva ki a világ legnagyobb belső zsiliprendszerét.)

Amszterdam tőzsdéje nemcsak, mint a holland üzleti élet központja jelentős, hanem Nyugat-Európa egyik legfontosabb pénzpiaca is.