Burgos, Szűz Mária-katedrális

Sziasztok! Tavaly nyáron a barátnőmmel vettem részt egy spanyolországi körutazáson, melynek egyik csodás állomása volt Burgos és ezen belül burgosi katedrális vagy másnéven Szűz Mária-katedrális (Santa María-székesegyház), amit spanyolul Catedral de Burgos vagy Catedral de Santa María de Burgos-nak hívnak.

Kasztília egykori fővárosában, Burgosban, az óváros közepén, a Santa María terén magasodik a gótikus építészet egyik legszebb spanyolországi példájaként emlegetett 13. századi székesegyház. Különös benyomást kelt eleganciájával, vonalainak harmóniájával az egyetlen spanyol katedrális, melynek érdekessége, hogy önmagában – környezete nélkül – vált az UNESCO Világörökség részévé 1984-ben.

Másik büszkesége az, hogy itt nyugszik a spanyol történelem és irodalom egyaránt híres hőse, Cid lovag, a mórok elleni harcok kiváló bajnoka, a Cid-ének legendás alakja.

Catedral de Santa María de Burgos

Burgos püspökségét a város virágkorában, a 11. században hozták létre, s ebben az időszakban épült fel első, román stílusú székesegyháza a várhegy és az Arlanzón folyó közötti területen. E templomnak nem maradt nyoma, de helyén épült a korunkban is itt álló hatalmas építmény.

Bár uralkodó építészeti elemeit a gótika határozza meg, de más korstílusok és stílusirányzatok hatása is megfigyelhető, hiszen a székesegyház építése 1221-től 1765-ig tartott.

A katedrális építéséhez több művészettörténeti korszak neves alkotói járultak hozzá, többek között Enrique mester, Juan Pérez, Pedro Sánchez, Juan, Simón és Francisco de Colonia és Juan de Vallejo. Szobrait Gil és Diego de Siloé készítette, freskóit Alonso de Sedano festette. Az üvegezés Arnao de Flandes munkáját dícséri.

A mesterek sorából kiemelkedő helyet foglal el Kölni János mester, azaz Hans von Köln, aki felvette a Juan de Colonia nevet.

Az épület első kövét, 1221. július 20-án rakta le V. Szent Ferdinánd király. Építését Mauricio püspök kezdeményezte, első építészei pedig Ricardo és Enrique mesterek voltak. Az utolsó simításokat Felipe Vigarny fejezte be a négyezeti tornyok elkészítésével. 1568 után csak kápolnákkal egészült ki az épület.

A templom főhajója 84 méter hosszú és 59 méter széles, robosztus oszlopok tartják. A főkapun belépve és feltekintve egy groteszk kis figura látható az első baloldali ablak felett, mely már a 16. század óta az óra felett nyitogatja a száját, mikor a katedrális harangjai elütik az időt. A 18. században restaurálták a Papamoscas nevű szobrocskát.

Kupola (Crucero y cimborrio): a főhajó figyelmet érdemlő négyezeti kupoláját Juan de Colonia készítette el először, de ez 1539-ben szerkezeti hiba miatt összeomlott, így Felipe Vigarny munkája a ma is látható műremek, melyet végül Juan de Vallejo fejezett be. Négypilléres nyolcszögletű alkotás a platareszk, a mudéjar, a reneszánsz és a gótika eleminek összeolvadásával. A nagy retablo (Retablo Mayor): reneszánsz mű, Rodrigo és Martín Haya, illetve Juan de Anchieta műveként jött létre. A négyezeti kupola alatt, kórus és a főszentély között találjuk Cid lovag (Rodrigo Díaz de Vivar) sírját, ki feleségével, Jimenával együtt nyugszik itt. A reconquista hadvezére a várostól 9 km-re fekvő Vivarban született, Burgosból indult harcba a mórok ellen, s 1921-ben a kupola alá helyezték örök nyugalomra.

Kórus (Coro): A nagy retabloval szemben helyezkedik el a kórus, melyet Felipe Vigarnynak köszönhet az épület, de többen is dolgoztak rajt. 103 ülőhelyet találunk benn. 1550-től a főhajóban foglal helyet, de korábban az épület más részében helyezkedett el.

Aranylépcső (Escalera Dorada): a platareszk építészet legszebb alkotásainak egyike az Apostolok kapujától a kereszthajóba vezető lépcső. Fonseca püspök megbízásnak eredményeképpen Diego de Siloé műve 1519–1526-ból, az olasz reneszánsz hatásait tükrözi. Később ez a lépcső szolgált mintául a Párizsi Operaház lépcsőihez.

A déli kapu feletti szoborcsoport Káptalani terem (Sala Capitular vagy Sala del Capítulo): 15. században keletkezett Alonso de Cartagena püspök idején, mudéjar díszítésű tetőszerkezet fedi. A flamand festészet egy igen érdekes alkotását őrzi, mely saját minőségében az épület legfontosabb műemlékei közé tartozik. A festmény ismeretlen brüsszeli mester munkája, Szűz Máriát ábrázolja a gyermekkel. Különösen kiemelhető a képen a színek kontrasztja, mely Mária vörös színű köpenye és a zöldes-kékes színekben festett tájképet mutató háttér között feszül. A terem emeleti részében Egyházművészeti Múzeumot helyeztek el.

Kerengő (Claustro): A székesegyház délkeleti oldalához tapad az emeletes kerengő, a nagyobb alsó kerengőrész (claustro bajo) csakúgy, mint a kisebb felső (claustro alto) a 13. században született gótikus stílusban Enrique mester műveként.

Sekrestyéje (Sakrístia Mayor) a kerengőhöz kapcsolódik, 1765-ben Fray José de San Juan de la Cruz készítette, és a barokk stílus jegyeit viseli magán.