Cápa óvoda - Kuredu

Cápa és rája

A fekete-úszójú szirticápa (Carcharhinus melanopterus) a kékcápaalakúak rendjébe és a kékcápafélék családjába tartozó faj.

Átlagos testhossza 180-200 centiméter. Színe sötétbarna, teste mindkét oldalán két-két fehér csík található. De nem kell megijedni, ezek nem akkorák! :) Itt a kuredui cápa óvodában, méretük kb. 50-80 centiméter között van és írtó aranyosnak tűnnek! Annyira jópofák, ahogy a parttól alig egy méterre úszkálnak, kerülgetve azt a pár lábat, ami előttük van, hogy az ember legszívesebben megsimogatná őket, amire persze szinte semmi esély, mert olyan gyorsan elúsznak, ha érzik a veszélyt! Persze ne is próbáljuk meg inkább, ha szeretnénk ép bőrrel és megfelelő darabszámú lábujjal hazatérni.

Szirti cápa

Szokták mondani, hogy a cápa addig nem támad, amíg nem érzi magát veszélyben, no de a kivételek csak erősítik a szabályt ugyebár. ,)

A műholdas képen elég jól látszik, hogy ez az ovi egy kis lagúnában van, jól elkerítve kövekkel a néha tényleg vadul hullámzó nyílt tengertől. Itt élnek ezek a helyiek által babysharks-nak nevezett szirti cápák.

Azt mondják, hogy amikor elérik a kb. 1 méteres hosszt, akkor kiúsznak a tengerbe és soha nem térnek ide vissza. Páran váltig állították, hogy láttak belőlük hatalmas példányokat is a sziget közelében, de az igazat megvallva mi nem nagyon hittünk nekik. Az O bar hajnal fél kettőkor zár és a zárás környékén beszélgettünk az ottani pincérrel, aki arra a kérdésünkre, hogy:

- Milyen halak úszkálnak most ott a tengerben lévő lámpa körül?

Azt a választ adta, hogy:

- Tonhal, meg szirti cápa.

A poén az volt, hogy a tonhal nagyobb volt, mint a szirti cápa! :-)

Szóval ennyit a hatalmas, kifejlett cápákról. ,-)

Még egy dologra kell majd figyelnünk, ha az oviban a cápák között sétálgatunk.

A rájákra!

Tényleg sok van belőlük is, de napközben csak azok mozognak, akiket az úszó cápa látványa mondjuk úgy, hogy megijeszt. Egyébként a tenger fenekén mozdulatlanul csücsülnek és nem csinálnak semmit.

Ha a bejelölést nézitek, akkor mi tulajdonképpen először dél-nyugat felől érkeztünk erre a partszakaszra és zo- például annyira belemerült a cápa követésébe, fényképezésébe, hogy majd a frászt kapta, amikor mezítláb trappolva a vízben majdnem rálépett egyre. Na az a majdnem kissé erős, hisz a rája sem buta, arrébb lebegett, de mivel nem tudtuk, hogy ők is jelen vannak, hát tényleg meglepetés volt, ahogy megmozdultak. Szóval óvatosan, inkább vegyünk fel papucsot, vagy vizicipőt! ,) A kis ráják is tudnak kellemetlen, fájó, égő, de legalább nem halálos csípéseket okozni. Belőlük két fajtát láttunk itt, az egyik a veszélyesebb, a homokszínű, amolyan palacsintaszerű világosbarna, a másik pedig egész sötét barna. A sötéteket legalább könnyebb észrevenni! ,)

Láttunk még itt kicsi barracuda-t is, valószínűleg az is itt nevelkedett a sekély vízben. Ránézésre pici volt, de amikor úgymond kikergettük a kövek alól, háááát, az is volt vagy 30 centis. A kifejlett fajok, (csak viszonyításképpen) elérhetik a 180 centiméteres hosszúságot, szélességük pedig a 30 centimétert.

Ilyet a bungalónk előtti házi reef-ben láttunk, de csak egyet, bebújva a korall közé. Csak a feje látszott ki, de jobb elkerülni, mert ha vadászik, vagy megijed, akkor közel 40 km/h sebességgel képes kitörni a barlangocskájából és éles fogaival csúnya harapásokra képes. Szóval figyeljünk rájuk is! Persze ok nélkül nem támad, úgyhogy maradjunk nyugodtak, ha látjuk őket és ne kapálózzunk feléjük. A történelem még nem számolt be ok nélküli barracuda támadásról.

# 388.