Mi viszont mentünk tovább. Cóbreces környékén valami speciális mikroklíma van, bőven termő citrom- és narancsfákat láttunk, banánt, datolyapálmát, szép falusi vendéglátóhelyeket.
Végre csodálatos erdei utakon gyalogoltunk, az az öt kilométer már-már emlékeztetett valami rendes túrázásra. Aztán Comillashoz közeledve olyan megdöbbentően középkori falvakon mentünk keresztül (sziesztaidőben, semmi mozgás), el tudtuk képzelni, hogy valaki a nyakunkba önti a mosólevet. Vagy a moslékot...