Lugo megérkezéskor a szokásos gallego városképet mutatja, de amint beér az ember a városfalhoz, megváltozik. Önmagában az 1700 éves fal is impozáns, de ami belül van, az már emlékeztet egy szépen, jól megcsinált spanyol városra. Az épületek, az utcák, terek kicsik, keskenyek, de jó sétálgatni közöttük, rajtuk. Pontosabban jó lenne, mert az eső elered, amint szétdobálom a cuccomat…▶
Szóval meneteltem San Esteban felé, amit viszonylag könnyű volt megtalálni, elbűvölő középkori minifalu. Egy templom, temető, öt ház, kb. Az albergue zárva. Egy helyi áruszállító srác próbál biztató dolgokat magyarázni, de nem nagyon fogom fel, mit miért mond. Mindenesetre bent a villanyok égnek, mintha egy hátizsákot is látnék (meg persze ágyakat)…▶
Hihetetlen, hogy amikor az ember este úgy érzi, hogy na, holnap most már tényleg nem lesz képes egy lépést sem megtenni, és éjszaka fölébredve a lábai helyén valami meghatározhatatlan formájú fájó izét talál, akkor reggel fölkel, és... Egy fél óra múlva úgy érzi, hogy tulajdonképpen ma sem rosszabb semmivel, mint tegnap volt. Későn keltem, későn (10…▶
Tiszta felüdülés, kaszálókon, földutakon gyalogolni a tengertől 10 méterre, 15-tel felette. Strandok, madárvilág, jelzetlen utak, de nem lehet eltévedni. És a végjáték a legjobb, Somo strandja. Semmi beton, aszfalt az utolsó 10 kilométeren. Az első 10 is úgy elrepült, hogy észre sem vettem. Aztán 5 perces hajóút következik, 5 perc séta, és meg is érkezünk…▶
Ez az egyik szomorú különbség a fisterrás és az északi út között... Legalábbis ahogy én megéltem. Beloky az előző este küldött egy SMS-t: a negreirai szállás 22 ágya délután kettőkor már foglalt volt. Ugyan vannak sátrak az udvaron, de az esőprognózis kicsit nyugtalanító volt. Az északi úton akár még egy bő órát eltémázgattam volna a bárban. Érdekes/intelligens/művelt…▶
Várj...
Saját utazási blog
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
Mire elindulunk, már kicsit szemerkél az eső. A kacskaringós öt kilométeren az elágazásig befogunk pár nagyobb csoportot, meglepetésemre Carlossal is összefutunk, akit Santiagóban láttam utoljára. Így négyen: Roberto, Jaime, Carlos mendegélünk beszélgetve a Hospital utáni búcsúig. Ketten erre, ketten arra. Carlossal megbeszéljük, mi is történt az elmúlt…▶
Igen kevés kedvvel indultam neki a napnak, reggel a lábaim helyett mintha két disznósajttal ébredtem volna. Korán lelépett Jon, a bőbeszédű holland kerékpáros, aki 2780 kilométernél járt, leugrott egy ibér körre otthonról. A Nervión jobb partján, mert azt ajánlották, elindultam Getxóig, és addig nem is történt semmi érdekes. Amikor itt éltem, többször…▶
Rövid sárfürdő után megérkezem Villaviciosába, a sidra fővárosába. Ennek majd remélem szentelek egy külön gasztro postot. Igyekszem ezekből is többet írni.
Kevés kedvem van leülni, inkább megyek tovább, közeledik a pont, amit az útikönyvem az eddigi legfontosabb mérföldkőként említ. A Gijón-Oviedo elágazás. Megtalálom ezt is szerencsésen, és megyek…▶
És valami hatalmasat ebédelünk, csicseriborsó-főzelék, majd többféle sült marhahús kis krumplival, paprikával. Desszertnek sajttortát eszem. Mindezt 7,50-ért, köszönöm szépen. Aztán benézünk az alberguébe, ingyenes. Nem maradok, valahol azt hallottam, hogy a következő albergue Castróban mindentvivő. Előtte viszont bevásárlás, és irány a kultúrház. Internetet…▶
Egy különlegessége volt még a szakasznak, nem láttam egyetlen templomot sem. Legalábbis a sobradói monostor templomáig. Az eső természetesen megjött, de a nehezét egy buszmegállóban vészeltem át, sok kedvem nem volt esőben gyalogolni. A szemerkélő, néha elálló, néha meginduló könnyű zápor már belefért. Aztán, 15 kilométerre Sobradótól megtaláltam egy jelzést, és elkezdtem követni…▶
Földutak, finom emelkedő, élmény gyalogolni. A pár perces záport már észre sem vesszük. Salasig együtt megyünk, de nekem ez túl kevés, megyek tovább egy kávé és egy bitter kas után. Közben befut egy spanyol kolléga, akit még Oviedóban láttam, az új bodenayai alberguébe tart. Én meg Tineoba. A város szélén a katalán brigád jön velem szemben, ők sem értik…▶
Aztán irány a strand, piknik, napozás, én fürödtem is, más még nem merészkedett a vízbe. Ha jobban süt a nap, egész kellemes lett volna.
Aztán az „hay sardinas” tábla vonzásának engedve betértünk egy helyi kis bárba, friss szardíniát enni. Amilyen nyugodtak a spanyol emberek, annyira pörög a pult, hatalmas a forgalom. A legjobb tanácsadó, amikor helyet…▶
Aztán Liendóba már elcsüggedve érkezünk, kávé, ebéd. Furcsa, mekkora különbségek vannak bár és bár között. Az egyikben azt válaszolják, semmi melegkajájuk nincs, nem is lesz (biztos a szomszéd csetresét pakolták éppen a mosogatógépbe, a főnök meg a boltból hozta magának a tortillát). 200 méterre, a másik helyen pedig pillanatnyi gondolkodás után…▶
Hiába énekeltek ma reggel is a madarak, elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, ez ma nem rövidnadrágos nap lesz. Ráadásul a szálláson a rossz hírek áttörnek mindenféle nyelvi akadályokat, estére már mindenki tudta, hogy a következő két napon esni fog. Hogy honnan tudtuk, az mindegy volt. Elhittük. - A tengerparti ösvények mindenesetre esőben is tökéletesen járhatók…▶
15 kilóra mázsálták a cuccom, igazából 16, mert a kezemben volt az útikönyv meg a kamera (remélem, a sok átvilágítás nem exponálja a filmet benne, hehe). Sok. Nem mondom, hogy nem számítottam rá. 12-re saccoltam optimistán. Éreztem én, hogy kicsit megszaladt a kezem a végén, még ez is, még az is belefér alapon. Ha kicsit jobb lenne a blog látogatottsága…▶
Szép erdei utakon, közel a műúthoz haladok, és észreveszek egy újdonságot. Galíciában a jelzéseket szinte csak az elágazásokba teszik ki. És bizony, néha elég sokat gyalogol az ember nyílegyenesen vagy kacskaringózva két elágazás között.
Ha bizonytalanok vagytok, szerintem a legjobb elmenni a következő elágazásig. Persze, ha van térképetek, jobb érzés…▶
A falu első látásra lenyűgöző, középkori kis utcákkal, épületekkel. Nagyon szép minden, csak az ajándékboltok csúfítják el, kicsit. Sok a kézműves is, persze. Egy helyen például 51 fajta csokoládét ajánlanak, de fantázia kevés van, semmi szarvasgombás, vargányás csoki. - Aztán éjfél körül, amikor már mindenki ágyban van, az udvaron megjelenik egy…▶
Aztán nem elengedett kutya, nem is munkagép vagy tüntetés állja egy kanyarban az utamat, hanem egy bika! Falu közepe, hirtelen úgy meglepődtem, hogy a kamerát sem tudtam elővenni. Nincs sok tapasztalatom a szabadon mozgó bikákkal kapcsolatban, a Toldit olvastam, képes feldolgozását láttam a Daliás időkben (Gémes Józseftől), úgyhogy maradtam egy helyben…▶
Kerültünk a tenger felé, San Vicente de la Barquerába a strand felől érkeztünk, ismét egy hosszú séta a parton, megérte kerülni. A városon átszaladunk, utána rövidítés, fél négyig Colombresbe kell érnünk, utána fél nyolcig nincs recepció. Autóúton megyünk, de most annyira nem bánom, a hivatalos út azt hiszem elég nagyot kerül. Végülis néha belefér.
Valamivel…▶
Borresből kétfelé vezet az út. Az egyiket a zarándokok 90%-a választja. A másik a legősibb szakaszok egyike, a régi kórházak útja. Ruta de los antiguos hospitales. Erről az útikönyvek ilyesmiket írnak: rendkívül nehéz szakasz, bár kétségkívül csábító a látvány, nem ajánljuk. Vagy: ne vágjunk neki egyedül. Vigyünk élelmet, vizet, iránytűt stb. Előző…▶