Sobrado de los Monjes

Egy különlegessége volt még a szakasznak, nem láttam egyetlen templomot sem. Legalábbis a sobradói monostor templomáig. Az eső természetesen megjött, de a nehezét egy buszmegállóban vészeltem át, sok kedvem nem volt esőben gyalogolni. A szemerkélő, néha elálló, néha meginduló könnyű zápor már belefért. Aztán, 15 kilométerre Sobradótól megtaláltam egy jelzést, és elkezdtem követni. Zöld és sárga nyilak voltak, ahol ellentétes irányba mutattak, a sárgát követtem, egészen hosszú ideig. Elektromos kerítéssel körbevett magán ligeterdőkbe is bevezetett, látszott néha, hogy nagyon régen pakolták föl a nyilakat, de ott voltak, és egyértelműen jó irányba vezettek. Egy idő után a hivatalos jelzéssel is egyesültek volna, de olvastam az útikönyvemben, hogy az út falvakon vezet át, kicsit kerültem, nyugatabbra csatlakoztam az országúthoz. A templomot már messziről hallani, de meglátni elég meghatározó élmény. Sobrado nem nagy város, de sok étterme, szórakozóhelye van. A monostor környéke viszont olyan komoly nyomot hagy a városon, szinte rátelepszik, nem lehetett eltéveszteni a célt. És az utolsó kilométerek aszfaltja is tolt előre finoman, jó volt megérkezni. Végül 37 kilométer körül teljesítettem az egyik legérdekesebb szakaszt.