Deba

Minden nap jól indul. Kis reggeli után még alig sajgó lábakkal végigvágtázod az első 4-5 kilométert, aztán jönnek a meglepetések.

A mai téma az eltévedés. Háromszor vesztettem el a jelzést, és ennek megfelelően igazán jó tanácsot nem tudok adni, csak egyet: ne tévedjetek el! Mivel a többiektől nem hallok hasonlókat, valószínű velem lehet a baj. Amikor hallásvizsgálaton voltam, azt mondta a doktornéni: „Magának tökéletes a hallása, nem lehet, hogy a szövegértését azért érzi rossznak, mert nem figyel oda, amikor mások beszélnek?”. Mondjuk, amikor már szinte hunyorítva koncentrálok arra, mit mond a másik, és mégsem értem, akkor nem tudom, mivel van a baj...

Az eltévedéssel több probléma van. Egyrészt extra kilométereket tesz a lábba (ma kb. ötöt), amit a szervezet szépen eltesz az emlékkönyvébe, és másnap elérzékenyülve lapozgatva kérdezi tőled: „Emlékszel?”. És te szádat összeszorítva mondod magadban: „Igen, kedves vagy, hogy emlékeztetsz rá.”

Getaria