Hihetetlen, hogy amikor az ember este úgy érzi, hogy na, holnap most már tényleg nem lesz képes egy lépést sem megtenni, és éjszaka fölébredve a lábai helyén valami meghatározhatatlan formájú fájó izét talál, akkor reggel fölkel, és... Egy fél óra múlva úgy érzi, hogy tulajdonképpen ma sem rosszabb semmivel, mint tegnap volt. Későn keltem, későn (10 után) indultam, addig a Ministry Al Jourgensen előtti diszkópop lemezét hallgattam, fejhallgató híján hangosan. Az utolsó szám, az Isle of Man első soraira indulok: Nice place, clean water, fresh air, blue skies.