Lugo megérkezéskor a szokásos gallego városképet mutatja, de amint beér az ember a városfalhoz, megváltozik. Önmagában az 1700 éves fal is impozáns, de ami belül van, az már emlékeztet egy szépen, jól megcsinált spanyol városra. Az épületek, az utcák, terek kicsik, keskenyek, de jó sétálgatni közöttük, rajtuk. Pontosabban jó lenne, mert az eső elered, amint szétdobálom a cuccomat. Mivel útközben nem áztam el, megteszem a megérkezés után, megyek egy kört a belvárosban, kirakatokat nézegetek. Addigra már kiderült, hogy nincs az albergue konyhájában főző- és sütőedény, vacsorát nem csinálunk, megy a géva a kukába. Sajnos.