A második nap legnagyobb slágere ez volt (ismét meg kell jegyeznem, hogy erre a helyre csak a Google Maps igen gondos áttanulmányozása után leltem rá, Mo-n semmi információ erről nincs (most már van!!!), és ismét megemlítem: rajtunk kívül magyaroknak nyoma sem volt, még magyar rendszámú autót sem láttunk). Ez a hely egy zsákutca völgyben található, innen már csak gyalog lehet a hegyekbe menni tovább. Szerencsére a Sky Walk megtekintésre érkezőket egy hatalmas és ingyenes parkoló fogadja az út baloldalán. Innen gyalog kell felmenni a sílift alsó állomásához, ez kb. negyed óra. Bár elég nagy a tömeg, a jegyek kiadása és a felszállás a síliftre zökkenőmentes (4 személyesek). Én ezt a fajtát szeretem a legjobban, mivel nyitott és így sokkal közelebb érzi magát az ember a természethez, ahogy csendben halad felfelé. A jegy érvényes a sílift oda-vissza használatára és a SkyWalk megtekintésére egyaránt. Mi hármunkra összesen 790 KC-t fizettünk (2018). A sílift 1.100 m magasra visz fel bennünket. Az látszik, hogy a helyet még alakítják, elsősorban a sípályákat, de úgy láttam, hogy a hegyi kerékpárosoknak is kialakítanak egy külön pályát, ahol le lehet száguldani a sílift alsó állomásáig. Mi viszont kiszállunk a felső állomáson és elindulunk a SkyWalk felé. Kiépített járdán kb. 250-300 m. Itt használni kell a kombijegyet, mivel csak így jutunk be a komplexumba (kifelé belebotlunk az ajándékboltba, itt lehet felszerelni magunkat az ismerősöknek vivendő ajándéktárgyakkal).
Magáról a SkyWalk-ről nem írok sokat, mivel elsősorban a képeket kell megnézni, magukért beszélnek. Én, mint mérnök, megállapítottam, hogy ez egy műszaki csoda. Bár hatalmas, úgy építették meg, hogy egy pici kilengést sem éreztem, pedig elég nagy szél fújt. Vagy hat kört kell megtenni, mire felér az ember a tetejére. Itt igen érdekes dolgok találhatóak. Van egy trepni hálóval, ami teljesen kinyúlik a SkyWalk kontúrjából. Ha valaki rálép a hálóra, akkor tényleg vagy 40-50 m mélység van alatta. Azt kell mondani, igen érdekes érzéseket hoz ki ez a hely az emberből. Bár tudja, hogy teljesen biztonságos, igen nehezen szánja rá magát, hogy rámenjen (úgy látszik a gyerekeket ez nem nagyon érinti, azok minden gond nélkül rámentek). Aztán van egy ugyanilyen hálóból készült mászóka, ami csak egy emeletet visz le, viszont bekanyarodik a gömb belsejébe és az alatt sincs semmi (ez viszonylag nagyon népszerű volt, úgy látszik, hogy ezt sokkal biztonságosabbnak értékelték sokan, mint a trepnit). A harmadik lehetőség a csúszda volt, ami a tető szintről lecsúszott a legaljáig. Zárt cső, kis ablakokkal. Eleinte nem sokan álltak itt lecsúszni (külön kezelő személyzete van biztonsági okok miatt), de amikor elindultunk lefelé, valahogy megszaporodott a nép. Be kell vallani, kicsit inunkba szállt a bátorság és nem csúsztunk le. Viszont ahogy haladtunk lefelé, olyan halálsikoly szerűségeket hallottunk a csúszda felől (8-9 emelet magas csúszás!!). Alul viszont nagyon elégedett emberek bukkantak elő a kivezető csúszdán. Ez után visszamentünk a sílifthez és lelanovkáztunk a parkolóhoz.
Itt kell megjegyeznem még, hogy újabb pénzköltési lehetőségekre bukkanhatunk a sílift alja és a parkoló között: a Mammut vízi parkra és egy erdei akadálypályára (Canopy). Ezekre már nem volt időnk, mivel a szállásunk még messze volt, időben oda kellett érni. Felejthetetlen volt ez a program és kiemelten tudom ajánlani mindenkinek, különösen a gyerekes családoknak!!!