7200 lakosú nagyközség a Nagykunságban, Törökszentmiklóstól 15 km-re keletre.
Az ősi település (mezőváros) a török idők alatt elnéptelenedett. A XVIII. században újra benépesült, majd 1846 körül indult meg mai arculatának kialakulása.
Nevezetességei: a Csonkatorony, mely a község egykori templomának XV. századi megmaradt tornya, az egykori vámszedő helyen épült házas Nepomuki Szent János-szobor (XVIII. sz.).
A Kettős halom nevű kunhalom Kálvária tagjának az elmúlt századokban is gyógyerőt tulajdonítottak. A természetes gyógyulások hívei manapság újra látogatják a dombot regenerálódás, természetes karbantartás céljából. A sugárzást észlelők megállapítása szerint a domb július második felében ontja legjobban a gyógyerőt, de egész évben fel lehet keresni.