Pénteken reggel hatkor már a FlyNiki egyik repülőgépéről néztem le az ébredező Gráz-ra. Miután megreggeliztünk Athén felett, nemsokára már landoltunk is Kréta fővárosában, Heraklion-ban. A nyári időszámítás miatt csak egy órát ugrottunk az időzónában, így már fél tízkor lekapkodhattuk a futószalagról a bőröndöket.
A taxisok szép sorban álltak a repülőtér előtt és még csak esély se volt rá, hogy alkudozzunk, mert nem konkuráltak... 40 Eurót fizettünk a hotelig, de magunktól valószínű oda se találtunk volna. A The Village Heights Golf Resort 5*-os fáradtrózsaszín, lapos tetős apartmanjai a Chersonisos kisvároska fölötti hegyoldalba lettek építve, kissé távolabb a nyüzsgéstől, ahol csak a szelíden bólogató olajfák és a konyhafűszerek illata uralkodott a tájon. Kb. 26 km-re Herakliontól.
Mivel az apartmanra még várni kellett, ezért a bőröndtárolóban vetkőztünk át nyáriasabb holmikba. Hamarosan kezünkbe nyomták a chipkártyát, felraktuk a bőröndöket a golfautóra, felültünk mi is és oda lettünk kocsikázva a szállásunkhoz. Azt viszont még mindig nem értem, hogy miért ilyen cingár legényekkel cipeltetik a poggyászt, akik úgy húzkodják fel a táskákat a lépcsőn. Ebben az esetben is én szedtem össze a bőrönd kerekeit, de aztán a srác addig nem ment el, míg meg nem javította.
Görögösen berendezett, kék-fehér színű tágas és tiszta helyiségek, valamint baldachinágyas hálószoba fogadott bennünket. Az asztalon friss zsemlye, lekvár, méz, teafilter... a hűtőszekrényben görög fehérbor, ásványvíz volt odakészítve. Ki se pakoltunk, hanem beleugrottunk a fürdőruhába és irány a medence partjára napozni!
A görög-est borral és sajttal kezdődött, aztán kiadós büféasztalokkal folytatódott. Közben két férfi énekelgetett, gitározott. A fényképész is előkerült és mindenkiről készített a medence partján felvételeket.
Kajálás után az egyik RCI-ügynök felajánlotta, hogy megmutatja a környéket. Tizenöt perc kocsikázás után egy teljesen más világba csöppentünk: pezsgő élet, kivilágított üzletek, szűk utcácskák, hívogató tavernák. Mindezt sajnos csak az autóból néztük meg, miközben kaptunk pár tippet, hogy hol lehet jókat enni, vagy vásárolni. Mire észbe kaptam, már a tengerparton száguldoztunk és sorra mutogatta nekünk a titkos öblöket, ahol még nudizni is lehet, csak sajnos addigra már annyira besötétedett, hogy csak feketeséget láttam, hiába meresztgettem a szemeim.
Délelőtt beültünk az ingyenesen szállító hotelbuszba és lefurikáztunk az alattunk levő kisvárosba. A biztonság kedvéért fürdőcuccot vettünk a ruha alá, ami jó ötletnek bizonyult, mert a városi séta után egymás után fedeztük fel a tengerparton a kisebb strandokat.
Szerencsétlen tömegturizmus ott szorongott a keskeny strandsávon, ahol egymás tetején feküdtek valószínűleg azért mert ott állt meg nem messze a busz, nemhogy egy kicsivel arrébb mentek volna, ahol elegendő hely volt és a strand is szebben nézett ki. Az az egy hátránya az ilyen kisebb strandoknak, hogy nincsen se öltözőkabin, se zuhany és a sós víz kissé viszket a leégett bőrön.
Volt még pár óránk, így gondoltuk még megvacsorázhatunk a Luggi által ajánlott vendéglőben. Miután elfoglaltuk a teraszon helyünket, ahonnan a háztetők felett még a tengerre is lehetett látni... elkezdődött a ceremónia: görögösen arany-fehér ruhában megjelent a pincércsaj egy üveg behűtött ásványvízzel... Megkaptuk az étlapokat és a rendelt bort... Miután felvette a rendelést hozott egy tálkában meleg, illatosan nedves kendőket kezet törölni... Míg a rendelt ételre vártunk kaptunk egy előétel-tálat, rajta kenyérkékkel és különböző szendvicskrémekkel...
Miután ezt elfogyasztottuk megjelent a pincér és letakarította az asztalterítőről a morzsát egy kis fémlapáttal... az ennivalót egy hatalmas tányérba kaptuk és a salátát mellé egy nagy tengeri kagylóhéjban... A poharaink soha nem voltak üresek, mert rögtön utána lettek töltve. Mielőtt fizettünk, még kaptunk egy rózsaalakú vaníliafagylaltot eperszósszal (a tulaj ajándékaként)...
Már kezdtünk izzadni, mert a hacacáré miatt kifutottunk az időből és már vissza kellett volna vinnünk a bérelt autót, másrészt azt hittük földhöz vág bennünket majd a számla... de kellemesen csalódtunk! Nem fizettünk sokkal többet, mint a strandéttermekben.
Mázlink is volt, mert alattunk éppen Luggi kajált a barátaival, így felhívta az autókölcsönzőt, hogy ne legyen belőle probléma amiért később visszük vissza a járgányt. A hotel előtt már toporogva várt a csaj ránk, úgyhogy sűrű bocsánatkérés közben kikapkodtuk a cuccokat az autóból és már előre örültünk a forró zuhanynak és a kicsit keménymatracos ágynak.