Az egynapos strandolás és semmittevés után ismét kényszert éreztünk, hogy elinduljunk valamerre. Valaki súgott nekem egy titkos helyet, amiről csak kevesen tudnak és amit nehéz szívvel bár, de elárulok neked is, mert ezt látni kell. Arra viszont mindenkit megkérnék, hogy tartsa tiszteletben ezt a műremeket és ne szemetelje össze, ne tördeljen le belőle, stb. Vigyázzatok rá!
Ez ugyanis a világ leggyönyörűbb elhagyatott helye, „The best beautiful lost Place of The World“!
Betápláltuk a GPS-koordinátákat a navigálóba, majd elindultunk. Én már nagyon izgulva, a többiek mit sem sejtve, mert meglepetésnek szántam. Sajnos kicsit messzebb volt a vártnál és az autópályáról is le kellett egy darabon hajtani, így már kezdett türelmetlenkedni a banda. Féltem, hogy ebből se lesz semmi… és magamban imádkoztam, hogy adja az ég, hogy sikerüljön megtalálni.
Az egyik dombtetőn egyszer csak kibukkant egy sokat sejtető boltíves homlokzat. Letértünk az aszfaltozott útról és felhajtottunk egy meredek murvás-földúton, míg egy sorompó meg nem állított bennünket. Már éppen fel akarták a többiek adni, hiszen hiába meregettük a szemünket nem láttunk semmi érdekeset… ekkor termett ott hipp-hopp a semmiből megmentésemre egy kicsi olasz bácsika nagy vándorbottal a kezében, mint az erdő szelleme.
Kérdeztem tőle, hogy jó helyen járunk e, mire botjával egy erdei útra mutatott a sorompón túl… aztán ahogy megjelent, olyan gyorsan el is tűnt.
Jólesett a séta az árnyékos fák alatt, amik szinte sátorként borultak az ösvény fölé, szinte misztikus hangulatot keltve. Aztán egy hirtelen kiábrándultsági érzet, mert az első amit az ember megpillant az egy rozsdás építkezési daru, ami szomorúan ágaskodik egy félbehagyott szürke betonépítmény felett. Állítólag egy hotelt akartak ide építeni, de elfogyott a pénz rá, így félbemaradtak a munkálatok.
Az épület mögött egy lépcső vezetett fel az áhított célhoz bennünket, ami nem más mint a „Castello di Samezzano“ nevű kastély, ami inkább egy várpalota.
Meseszép és egyben szomorú, ahogyan az erdő közepén elhagyatottan trónol ez a bűbájosan kopott épület pusztulásra ítélve. Annyira meghatott, hogy majdnem elbőgtem magam, főleg mikor rájöttem, hogy semmi esély a bejutásra, mert bedeszkázták és eltorlaszolták az összes bejáratot.
Csak kicsit lehetett a felső-, valamint alsó ablakokon keresztül bekukkantani, de sok mindent onnan nem lehetett látni sajnos. Kívülről is varázslatos ez az épület, de a belseje egyenesen lenyűgöző, már amit a képeken láttam. Ide is felteszek belőlük, bár nem én készítettem, csak hogy te is lásd ezt a remekművet!
A védelem érthető is, hiszen a vandálok tönkre is tehetik, csak azt nem értettem, hogy akkor a denevérek és galambok ellen miért nem tettek fel hálót az ablakokra, mert azok is nagyon ronda munkát tudnak végezni.
Annyira vérzett a szívem ezért az épületért, hogy ha annyit nyernék a lottón, amennyiért megvehetném, akkor biztosan megmenteném!
Közvetlen alatta az út mentén van a „The Mall“ Outletcenter, ahol Prada, Gucci, Fendi, stb… cuccot lehet vásárolni. Egy selyemruhát láttam ami tetszett és le volt árazva 4000 Euróról 600-ra, sajnos nem volt nálam még annyi „zsebpénz“ se! ,)