Siena meglátogatása után a középkor Manhattan-je, San Gimignano esett útba. Már kíváncsian vártam a dombra épült lakótornyokkal megtűzdelt várost.
Egy üzlet parkolójában álltunk meg feltölteni az üdítőkészletet. Míg a többiek vásárolgattak, addig én felkapaszkodtam az egyik meredek utcán, ahonnan már rá lehetett egy-két toronyra látni. Innen jó képeket nem lehetett csinálni, így ismét beültünk az autóba. Valaki sajnos beszólt, hogy szívesen megenne egy kis vaddisznósültet, erre mindenkinek megindult a nyálelválasztása. Ez a kijelentés nagy hiba volt mint később kiderült!
Mire felértünk a városkapuhoz épp csak bekukkanthattam, mert abban a pillanatban köpött ki egy turistabusz vagy 100 embert a kapuhoz és tolongott a nép a szűk utcán befelé. Az autóban ülő négy ember éhségérzete és tömegiszony kombójával szemben esélyem nullára csökkent, így továbbhajtottunk… még a több kilométeren át tartó morgolódásommal se tudtam rávenni őket a városnézésre. Távolabb viszont rövid időre megálltunk, hogy legalább pár felvételt készíthessek, ha már annyira odavagyok érte.
Ezek után egy étteremkereső maratoni útszakasznak néztünk elébe, már senki se nézte a tájat, ami most kezdte a toszkán hangulatot felvenni, hiába mutogattam kifele, mindenkinek a ropogós sült malac képe lebegett nyálcsorgatva a szeme előtt. Hiába, az éhség nagy úr! Végre találtunk egy idillikus mediterrán hotelt a dombok közt, aminek az étlapján disznóságokkal csábították a kiéhezett turistákat, de szerencsétlenségünkre aznap szünetelt a vendéglátás! Viszont aki csendes pihenésre vágyik egy kimondottan bájos környezetben annak bátran ajánlhatom ezt a hotelt. (Hotel le Renaie***)
Nem maradt más választásunk, ismét behajtogattuk magunkat az autóba. Már a nap is lement a vércukrunkkal együtt, mire rátaláltunk a következő étteremre (da Pasquino), de az is csak azért volt valószínűleg nyitva, mert éppen gyerekpartit tartottak. Színes lufik közt megvacsiztunk, miközben kislányok énekeltek karaoke dalokat. A malacsült elmaradt, de ekkorra már beértük volna az előételnek tálalt meleg fokhagymás olasz laskával is, amire rávetettük magunkat. Talán ezért is ízlettek annyira az ételek. A hotelünk előtt aztán ismét kihajtogattuk testünket az autóból aztán eltettük magunkat másnapra.