Szerencsésen megérkeztünk Korfu (Kerkyra) szigetre ahol 22:30-kor még 26 fokot mutatott a hőmérő. A bőröndöm először nem ismertem meg, mert elveszett róla az új öv. A késő éjszaka ellenére is vadul dudáló buszsofőrrel egymás után álltunk meg halványan kivilágított Hotelek előtt, ahol pár ember kiszállt és eltűnt a sötétségben. Végre mi is célhoz értünk és megnyugodtam, hogy legalább a mi hotelünk barátságos fényekkel vár bennünket.
A recepción is nagyon kedvesek voltak velünk... megkérdezték, hogy szomjasak vagyunk-e és szendviccsel kínáltak. Ketten is cipelték a bőröndjeinket a szobákig, ahol aztán zuhanyzás után bedőltünk az ágyba.
Korán reggel pálinkás jóreggelt kurjongató magyar szóra és koccintgatásra ébredtem. Az alattunk lévő teraszon idősebb házaspárok töltögették és emelgették a snapszos poharakat jó hangosan szórakozva. Nagy nehezen feltápászkodtam és kitártam a spalettákat. A tűző nap szinte megvakított... sietnem is kellett, hogy még időben reggelizni menjek. Az utolsó pillanatokban sikerült kávét és maradék szalámit, sajtot megkaparintanom, mert már a sarkamra csukták az étteremajtót... naponta.
Amúgy All inclusive ellátásunk volt, így napközben sem haltunk éhen, mert lehetett szendvicset is kérni és az italokat meglepetésünkre üvegpohárban szolgálták fel. Ez is ritka, mert legtöbbször csak papírpohár, vagy műanyagpohár van ilyen helyeken. A büféasztalokon nagy volt a választék és témaesteket is tartottak. Degeszre ehettük magunkat a finom ételekkel!
A hotel területe szépen gondozott kertet mondhat magáénak, a szobák is tiszták voltak... szemmagasságban és ahol látni lehetett, mert a szekrény legfelsőbb polcán találtam egy poros melltartót. Ahogy kiléptünk a kapun kicsit csalódnunk kellett, mert sok lehetőség nem kínálkozott a szórakozásra, csak kiéhezett, bolhás macskák kóboroltak az utcákon!
A kisebb településen (Messonghi) amúgy nem volt sok felfedezni való. Pár szuvenírbolton, szupermarketen és kisebb éttermen kívül más látnivaló nemigen volt a környéken. Érdekessége csak annyi, hogy a hotelünk mellett torkolt a hasonló nevű folyó a tengerbe, ahol egy révésznő hordta kisebb ladikon az embereket egyik partról a másikra. Szerencsére nem hűtötte le a folyam nagymértékben a strand vizét, így kellemesen langyos, kristálytiszta vízben fürödhettünk.
A közös strand se említésre méltó, mert csak egy keskeny sódersáv kövekkel a partján. Mi mégis a tengerpartot választottuk a medencék helyett. Esténkén meg elsétáltunk a közelebbi szuvenírboltba nézegetni- apróságokat vásárolgatni, mert a pénztárnál egy kupica finom házi fügeousót adtak minden kuncsaftnak. Persze az all inclusive hotelunkban is ihattunk volna simát, de az nem ízlett annyira nekünk, mint a bolti. Persze azt nem árulták, mert akkor nem lett volna mivel további vásárlásra csábítaniuk!
Nagy választék nemigen volt az üzletekben, látszott a portékán, hogy a szezon vége felé járunk és csak az maradt meg, ami már évek óta porosodik a polcokon és a kutyának se kell.
Hajnalonként kakaskukorékolásra és kutyaugatásra ébredtünk, ami kissé bezavart. Azt is lebeszéltük a szomszédokkal, hogy éjjelente nem öblítjük le a wc-t ha nem muszáj, mert azokat meg az zavarta.
A hotel vendégserege általában francia nyugdíjasokból állt, szóval esténként azon mulathattunk, hogyan próbál ugrabugrálni a katasztrofálisan csengő zenére Louis de Funès rokonsága. A tombola és egyéb műsor francia nyelven zajlott, tehát egy kukkot se értettünk belőle. Egy fiatal srác idétlenkedett még néha, ennyi volt ....de aludni úgyse lehetett a csutkára tekert zajtól, így inkább próbáltunk a koktélokban vidámságot találni... ami néha sikerült is!