Padrón

Újabb híres-neves hágón kelek át, aztán le-föl-le-föl. És egyszer csak átérek Galíciába. Ahol kedves fogadóüzenetben tudatják velem, amit tudnom kell, például külön kiemelik, hogy itt, Galíciában szinte csak földutakon, erdei ösvényeken vezet az út. Azt nem írják, hogy figyeljünk oda még egy nagyon fontos dologra, de az útikönyv meg az útitársak időben figyelmeztetnek, itt az iránymutató kagylókat az eddigiekhez képest fordítva szerelik föl!! Az első galíciai kagylós kövön azért segítségképpen jókora sárga nyíl is van. Ezután kis unalom, emelkedő. Nem tudom, mi van velem, de a Falk által brutálisnak titulált utolsó emelkedőt csak várom, várom, készülök rá lélekben, aztán egyszer csak már a városban járok. Előtte még láttam egy szarvast is, pontosabban az ülepét, pár másodpercig. Mert szaladt, előlem.