1975-1976-ban folytatott régészeti feltárás eredményeként jutott a felszínre a dóm előtti lejtős téren az ország akkor legnagyobb és legjelentősebb ókeresztény sírépítménye, a mauzóleum. A kétszintes építmény felső része kápolna, az alsó szintje pedig a falfestményekkel díszített sírkamra, ahová az előtérből vezető lépcsőkön lehetett lejutni. A sírkamra falait bibliai jeleneteket ábrázoló festmények borítják. A töredékesen megmaradt, mégis jól látható falképeket nedves vakolatra, freskó eljárással vitték fel. A sírkamra déli falánál egy nagyméretű márvány szarkofág áll. Fedelének sarkait maszkos fejek, oldalát pedig egy-egy szárnyas puttó díszíti. A sírépítmény a IV. században készült, a római kor után a népvándorlás idején az épületet lakóhelyként használták. Értékeit kifosztották, a szarkofágot szekercével feltörték (a szekercét a helyszínen a feltáráskor megtalálták).