Port Aventura élménypark

A reggeli után egyből el is indultunk a Port Aventura élményparkba. Útközben kifogtunk egy alaposnál is alaposabb busz átvizsgálást, ráadásul mi voltunk nekik az elsők aznap, úgyhogy még a sofőr alsógatyáját is megnézték, hogy az idegenvezetőnk szavait idézzem. Szóval a tervezettnél egy órával később érkeztünk meg, az amúgy is csak több nap alatt végigjárható parkba. Na, hát nekünk volt rá kb. hat óránk…

Először egy viszonylag rövid hullámvasútra álltunk sorba, (a sorban állás az általában mindig olyan 30-40 perc/ játék volt) gondoltunk elsőre tökéletes lesz egy ilyen nyugisabbal kezdeni. Miután beszálltunk, még indulás előtt levetítettek egy aranyos kis videót, hogy a vezérlőt megszállták a majmok és ők irányítják ezt a vasutat.. Mindenki mosolyogva nézte egész addig, amíg egy tök váratlan pillanatban beindult, de rögtön kb. 100-al tépve. Egyetlen szerencsénk, hogy tényleg rövid volt legalább, ha már nyugisnak abszolút nem nevezhettük, így viszonylag hamar vége lett, még ha közben akkor és ott azt se gondoltuk volna, hogy egyáltalán vége lesz valamikor… Ezután már viszont tényleg valami olyanra vágytunk, de nagyon, amin nincs halálfélelmünk. Találtunk is egy nagy hajó kinézetű hintaféleséget ami, amíg hátrafelé ment föl teljesen okés volt, de amikor lefelé előre lendült, egyből éreztük, hogy ez se az a játék… Nincs más magyarázatom rá, hogy ezek után miért pont a szabadesésnél álltunk sorba, csak annyi, hogy teljesen hülyék vagyunk, és mivel még annál is hülyébbek, fel is ültünk rá. Amíg felfelé mentünk vele akár nézelődhettünk is volna, mert biztos gyönyörű volt a kilátás, csak hát helyette inkább összeszartuk épp magunkat. A tetején megállt pár másodpercre és még mielőtt elindult volna a zuhanás lefelé, az üléseket kissé kedvesen előre döntötték, ha esetleg eddig nem láttuk volna jól az alattunk elterülő pár száz méternyi mélységet…

Ahogy a lefelé zuhanást se lehetett útközben megállítani bármennyire szerettük volna, úgy a mi határtalan hülyeségünket se, szóval elindultunk a két legnagyobb hullámvasút felé. Az egyik már a talajról se nézett ki valami jól, ugyanis konkrétan függőlegesen ment egy jó darabon lefelé, a másik pedig tele volt karikákkal, hogy a hányás is garantált legyen a végére, ráadásul azon sikerült legelöl ülnünk, ami egészen addig volt csupán jó ötlet, amíg el nem indult... Nem mondom, hogy nem jutott eszembe közben, hogy miért nem inkább azzal a kis csoporttal maradtam, akik csak annyira jöttek, hogy a biztonságos földről vigyorogjanak rajtunk és vidáman integessenek nekünk. De mondjuk miután vége lett már naná, hogy ültem volna fel még egy körre…

A vízi vasút végre tényleg elég nyugis volt, azon kívül, hogy a végére csurom vizesek lettünk. Mert nem elég, hogy felfröcskölt a lesiklásnál a víz, még egy hídról ami alatt átmentünk, száraz emberek röhögve lőttek ránk vízágyúval.

Vízi hullámvasút

Végül bementünk egy 4D-s filmre, ahol először egy teremben lement egy videó, amiben azt láthattuk, hogy csináltak egy mutáns dinót és most az kiszabadult. Amikor a videóban elkezdett vinnyogni a sziréna, akkor a teremben is és felgyulladtak igaziból a vészlámpák is. Miután vége lett, bejutottunk egy másik terembe, ahonnan nyílt a mozi terem, de valamit szerencsétlenkedhettek, mert elindították a filmet mikor még senki nem volt bent, így csak álltunk ott értetlenül várakozva. Mondjuk kicsit olyan volt, mintha ez is a része lenne, és megette volna a dínó a személyzetet, találjuk ki mi mit kell csinálni egy zárt teremben... De aztán mégse, mert végül jött egy nő és kinyitotta az ajtót. Négy csoportban voltak a székek a vászon előtt, és ahogy elkezdődött a film, lement középről a padló. A film baromi jó volt és nagyon élethű is. Egy kocsival menekültünk a dinók elől, volt hogy lefulladt, kanyarodott, gyorsított vagy megállt és a székek mozgásának köszönhetően teljesen átéltük mindezt. Vagy amikor betörték a dinók a szélvédőnket és behajoltak a fejünkig, szerintem minden néző elhitte, hogy mindjárt vacsoraként végzi...

Másra már sajnos nem is volt időnk, mert indulni kellett a buszhoz, úgyhogy mindenképp vissza kell jönnünk még ide!