Amint azt már korábban írtam, a német-lengyel határtól egészen eddig tartanak a homokkő képződmények (kisebb megszakításokkal). Ami azt is eredményezheti, hogy nem csak a fizetős (ennek megfelelően a leglátványosabb képződményeket: Kudowa-Zdrój, Błędne Skały (Lengyelország), Adršpach-i sziklák (Csehország)) lehet megtekinteni. Annak, aki szereti a gyaloglást, egy nagyon izgalmas túraterep áll a rendelkezésére, ráadásul nem is nagyon nehéz, tehát sokakat érdekelhet.
A 7. napon - hazafelé - útban Kudowa-Zdrój felé megálltunk egy út menti parkolóban, hogy mi is tegyünk egy kisebb túrát a gyönyörű sziklák felé. Ha valaki tud magának egy turista térképet szerezni, igencsak elcsodálkozhat, mennyi túralehetőség van errefelé. Ráadásul igen jó a tájékoztatás, úgy az útirány jelző táblák, mint az útvonalak jelzése szempontjából. Nem véletlen, hogy most egy Nemzeti Parkban járunk. Útirányunk a Bástya (Baszty) nevű szikla-képződmény, amely nincs túl messze a parkolótól. Maga az erdő a mohákkal, a sziklákkal tényleg úgy néz ki, mintha valami mesebeli erdőben járnánk. A kék jelzésen kell menni és kb. 20 perc múlva ott s vagyunk a Bástya szikláknál. Nagyon szép sziklacsoport és igen jó a kilátás is onnan. Természetesen innen nem fordultunk vissza, még tovább mentünk a kék jelzésen. Sorra jöttek a szebbnél-szebb sziklák (persze nem olyan nagyok, mint a fizetős sziklák, de nagyon szépek). Kb. 3/4 óra múlva egy kedvező lehetőségnél visszafordultunk a parkolóhoz. Nem volt valami nehéz és hosszú túra, de figyelembe kellett vennem azt is, hogy a 9 éves unokám mennyit bír és már a 7. napja úton voltunk. A kellemes séta után beautóztunk Kudowa-Zdrój-ba és egy igen kellemes búcsú ebéddel búcsúztunk Lengyelországtól.