Ismét szemerkélt az eső és május közepe ellenére 16°-ot mutatott a hőmérő. Brrrr... Meg is kérdeztük a kikötőben, hogy melyik Jadrolinija komp megy melegebb éghajlatú irányba és mennyibe kerülne az út? Aztán úgy döntöttünk, hogy az a plusz 3°, vagy 4° pl. Görögországban nem ér meg annyit!
Ezekután kóvályogtunk egyet az óvárosban és a piacon, de nem vásároltunk semmit a képeslapokon kívül. Minden második üzlet vagy cipőbolt, vagy ékszerbolt volt. Mi ketten csajok a cipőket még elnézegettük, próbálgattuk volna, de a férfiak lázongását hallva már a második üzletben feladtuk. Készítettem pár fotót a szűk utcácskákról, a romantikus erkélyekről, nevezetességekről... Például a Nini Gergely püspök szobrának nagylábujjáról is, aminek érintése állítólag szerencsét hoz és ami már messziről csillog, mert fényesre van csiszolódva a sok simogatástól.
Beültünk az egyik vendéglőbe, ahol kétszemélyes tengeri tálat rendeltem T.-vel, de megbántuk, mert egy darab halon kívül semmi se ízlett. A rákot úgy kellett szétmarcangolni, a tintahal gumiszerű volt és a kagylókon még rajta volt az összes vízinövény. Ráadásul a fagylalt se volt jó amit az utcán vettem... Nem ehhez vagyok szokva a Horvátoknál!
A lakótelepi házak legtöbb erkélyén kilógatták a ruhákat, ami egy színes, szélben lengedező rongykavalkádot alkotott... hát nem valami szép látvány szerintem. Simán elrontja Jelena néni bugyogója és Mirkó gatyája az utcaképet!