Burj Khalifa - Dubai

Burj Khalifa

A világ legmagasabb épülete! A világ legmagasabb szabadon álló épülete! A világ leghosszabb liftje! stb.stb.stb.

828 méter (2,716.5 láb) magas. Elképesztő.

Megadtuk a torony saját webcímét, ahol további száraz adatokra lelhettek majd, vagy csúcstechnológiájú képekre és még egy rakás magamutogató adatra, önsztárságra, meg minden olyasmire, ami az épülettel kapcsolatos sztárimázs. Hogy ettől egy kicsit elkanyarodjunk, leginkább azt tartjuk most célravezetőnek, hogy saját szavainkkal írjuk le mindazt, amit ott tapasztaltunk. Az inkább horrorisztikus, brutális, mintsem lenyűgöző. :-( Hogy miért is? Na fogjunk bele...

Az épület mögött ..

Az épületet kétféleképpen közelíthetjük meg. Autóval, ez a legegyszerűbb. De kezdjük úgy, ahogy mi is először tettük: Metróval. Hogy milyen a metró, arra majd egy másik fejezetben térünk ki, egy biztos, hogy jó! Megérkezésünk után csodálatos panorámában lehet részünk, ha az épület felé fordulunk. Aztán gyalogolhatunk...méghozzá sokat. A metrótól kb. 1 km. Ami lehet nem sok, de 40 fokban annak fog tűnni! :-( Építkezések, por, se egy szökőkút, se egy vízcsap. Beton, aszfalt, terméskő...csakúgy veri vissza a meleget. Kiszáradt pálmafák, bokrok, kiégett fű. Se egy bolt, se egy büfé, vagy étterem, semmi. Pánik indul, Tündüs rosszul van.

Megyünk tovább, hátha jobb lesz. Szökőkút, némi pára. Még több szökőkút. Még több szökőkút, még több pára.

Armani Hotel. Na ja, víz van, 10 ezer forint...anyád, megyünk tovább. Még több szökőkút, kaktusz ültetvény, pánik indul. Szökőkút, tó, folyó, vízesés, de inni nem tudsz sehol sem. Tragédia.

Az épület szép és mesés, a környezet lenyűgöző, csak egy a baj: Szomjasak vagyunk! Vinni nem vittünk semmit, mert ki a franc gondolta volna, hogy a világ szinte leghíresebb épületének a környékén még egy budi sincs!? Aztán az lett a kaktuszok mögött, de persze még az sem volt kész. Hihetetlen.

Megpróbáltuk Velence felé venni az irányt. Biztonsági őr állta az utunkat, mondván: Építési terület, belépni tilos!

Honnan jöttünk? - kérdezte. Anyádból, szomjasak vagyunk. - mondtuk. Sajnálta, de visszafordított. Ekkor erőt merítettünk valahonnan, s megindultunk vissza, a metró irányába. A metróállomáson sem volt egy italautomata sem. Az információnál üldögélő filippinó lány tanácsára átmozgólépcsőztünk a másik oldalra, ahol elvileg van egy étterem. Volt, de Ramadan miatt zárva. Tovább sétáltunk. Autókereskedés. Zárva. Bútorbolt. Zárva. Csempe és csaptelepbolt. Zárva. Billiárd szalon. Zárva. De nocsak, ott egy ember odabent! Bekopogtunk, beengedett. Iráni volt. Megkínált minket bőven vízzel és adott egy jó tanácsot is: Soha többé ne gyertek ide Ramadan idején! Megfogadtuk. ,-) Másnap már autóval tértünk vissza, alaposan feltankolva innivalóval...na így kibírhatóbb volt! ,-)

u.i.: Egy kedves barátunk megjegyezte a képeket nézegetve: - Valami furcsa, de nem tudom mi!?

Aztán később leesett neki, s persze nekünk is feltűnt már akkor is! Sehol egy ember a képeken! Hát igen. Tény és való, nem láttunk sokat. A biztonsági őrön és a munkásokon keresztül, csak egyet láttunk az épület mögötti szökőkútnál, node az is a portás volt és telefonált. ,-)

# 416.