Szóval esik, eláll, esik, eláll, de végül inkább csak esik. Néha az utakon gyalogolva, egy-egy tanya környékén az ember nem is tudja, hogy sár és víz-e az, amiben gyalogol, de inkább nem is akarja tudni. Az útikönyvet néha elővéve kezdek rájönni, hogy a jelölt út egészen máshol megy, mint a leírt. Megint terveztem egy hosszabb szakaszt, 35 kilométer körül, de az új jelölés olyan cikkcakkokat ír a végén, hogy lesz belőle negyven. És semmiért (kiderült, útépítés miatt). Egy művelt kőbányán kívül sok látnivaló nem akad az esőben, van ellenben pusztán vakszerencsével megtalált jelzés, csúszkálás lefelé az ösvényeken, bokáig sár. Szerintem nézzétek meg ezt a szakaszt a térképen, az utolsó 6-7 kilométert alaposan, én rövidítenék, ha még egyszer megtenném...